nos, szerintem ez okés és az utolsó félmondat miatt még vicces is. a mérnökember egyébként másféllel szoroz (avagy kétharmaddal oszt, höhöhö), felfele kerekít és gondolatban hozzáteszi hogy hülye angolok, angol hülyék.
ja de nem baz, már azok is metrikusak. ausztrálok? amcsik? valaki?
Mai találós kérdésünk: melyik amerikai regény alkalmazta először a metrikus rendszert teljes következetességgel?
pá, függöny.
mi az a ricni?
fogfájás esetén fájdalomcsillapítás helyett/mellé: húzd ki magad és emelt a karjaidat magastartásba. tartsd ott, akkor is, ha kezded érzni, hogy a csuklyásizmod kezd beégni. egy időre elmúlik tőle a fogfájás.
(via Chain, és köszi mert hihetetlen, de tényleg működik)
1. feladat: identifikálja az objektum lokációját!
2. feladat: mi ez?
ha hat órán belül nincs megfejtés, a zoom ugrik egyet kifele.
Na, megjött a mém. Lássuk.
Érdekes mi lenne ha szcenárió: ha a minden ember pikkpakk eltűnne a Földről. Tényleg, mi történne?
Piros pont és megbecsülés annak aki megmondja, hogy mi az a fehér izé ami a dunaújvárosi híd balparti mederhídján látható. Annyit elárulok, hogy nem festék. Az ötös számú webkamera képeit nézzétek.
Egysávos útlezárást rendelt el hétfő délután az Állami Autópálya Kezelő (ÁAK) Zrt. az M0-s Duna-hídján. Az M1-M7 felé vezető külső sávot azért kellett lezárni, mert a dilatációs elem egyik gumibetétje olyan súlyosan eldeformálódott, hogy balesetveszélyessé vált. A lezárás előreláthatóan augusztus 27-ig tart, addig tíz kilométeresnél hosszabb torlódások is kialakulhatnak.
index.hu
Jó, de mi az a dilatáció? Per definitionem, a hőtágulásból származó mozgásokat kiegyenlítő szerkezeti elem.
Az az általános iskolai kísérlet ugye mindenkinek megvan, hogy télen kirakunk egy bedugaszolt tele üveg vizet az ablakba és ha elég hideg van, akkor reggelre szétreped a palack, köszönhetően az anyagok egyik remek tulajdonságának, a hőtágulásnak. Pontosabban: köszönhetően annak, hogy a víz térfogata 4 celsius fokon a legkisebb, alatta-felette tágul, de most nem ez a lényeg, hanem a térfogatváltozás. Meg ugye ott van a hőmérő és a bimetall, mint mindennapi példa. A jelenség az anyag atomi/kristály szerkezetének változására vezethető vissza, és ezekről jól tudják a mérnökök, hogy nem szabad elfelejtkezni róluk, ugyanis rendszerint jóval nagyobb – és gyakran más jellegű – igénybevételt okoznak, mint a tervezési terhek.
Hidak esetében egy kis számolás után azzal szembesülünk, hogy egy szabvány szerint tervezett híd a téli és a nyári szélsőségek között kb egy ezreléket, vagyis méterenként kb. 1 mm-t nyúlik-zsugorodik (80[fok] x 1000[mm] x 1.2E-5[1/fok] = 0.96[mm]) hosszirányban. Amennyiben ezt a hosszváltozást meggátoljuk például azzal, hogy nem rakunk bele dilatációt vagy nem javítjuk meg az elromlott dilatációs szerkezetet, normálerő (nyomás vagy húzás) keletkezik hídban. A keletkező normálerő a híd hosszával és a keresztmetszetének felületével egyenesen arányos*, vagyis: minél hosszabb a híd és minél nagyobb a keresztmetszete, annál nagyobb erő ébredhet benne a hőtágulás miatt. Természetesen lehet tervezni olyan hídszerkezetet ami kibírja ezt a plusz igénybevételt, de az akkor nem úgy néz ki mint egy híd hanem mint a Csernobili atomerőmű betonszarkofágja.
Ezért a hidakat (és általában az épületeket is bizonyos hossz felett) dilatációs szakaszokra bontják, vagyis úgy alakítják ki, hogy létrejöhessenek az említett elmozdulások. Ennek bevett megoldása az, hogy a saruk egy része fix, egy része pedig (jellemzően a hídfőknél) görgőkre van helyezve, amiken a híd vége arrébb tud menni ha úgy kívánják a fizika törvényei. A híd szerkezete a hídfőnél elvágólag véget ér, a hídfő és a híd csak a pályalemezbe épített, az úttest folytonosságát biztosító dilatációs szerkezet révén kapcsolódik egymáshoz.
A dilatáció felülről is látszik, a Margit-hídon vagy a Szabihídon pl. keresztbefutó fémcsíkok formájában, de gyakran alkalmaznak fésűs megoldást is (ld. kép). Kb. huszonnyolcmillió féle megoldás létezik, az M0 hídon egy viszonylag bonyolult, ollós dilatáció került beépítésre, ami annyival jobb egy egyszerű megoldásnál hogy többféleképpen tud elromolni.
A probléma – és az útlezárás – oka tehát az, hogy ha nem javítják meg a dilatációs szerkezetet amilyen gyorsan csak lehet, akkor a hídra más jellegű terhek is jutnak mint amire azt tervezték, így a javítás nélkül egy fagyos téli napon az autósok egy 15-20 centi hosszú, 2-3 méter mély szakadékkal szembesülnének az úton – már ha áll még akkor a híd (na jó, ez talán túlzás). Az azonnali felújítás a legkisebb rossz, tessék türelemmel lenni.
*ez nem teljesen igaz mert az inhomogén keresztmetszetek iránti tiszteletől jobb volna összenyomódási merevségről beszélni, meg mi van ha az anyagtörvény nem lineáris, de most legyünk nagyvonalúak
A nevem Sweinsteiger Antal és nikotinista vagyok.
Álljék itt egy rövid kis szösszenet a kispad/sesblog gondolkodás nélkül uszuló kommentelőinek* arról, hogy miért okés megoldás a Margit hídi oszlopmegerősítés, és hogy miért nem. Vigyázat: kockaság, szakkifejezések.
A megerősítés szükségességét két okra lehet visszavezetni: az egyik, hogy a villamosvezetékek kicserélése miatt nagyobb teher jut az oszlopokra mint korábban, a másik, hogy az évtizedek óta tartó agyatlan sózás-nulla karbantartás kombináció nyomán elkorrodálódott az oszlop töve, pont az a rész, ami a teherbírás szempontjából mértékadó. A kutyahúgyos hír sem hülyeség, annak ugyanaz a hatása mint a sózásnak, ráadásul a kutyák télen-nyáron vizelnek.
Az oszlopok statikailag konzolnak számítanak (a konzol az egy egyik végén befogott, másik végén szabad gerenda), vagyis a rájuk ható terheket – legyünk egyszerűek: önsúly, szélteher és a kábel terhe – a befogásban normál- és nyíróerővel (függőleges és vízszintes erőkomponensek), valamint nyomatékkal veszik fel. Mindhárom igénybevétel a befogásnál a legnagyobb, ott, ahol a korrózió miatt lecsökkent a keresztmetszet. Ezért van ott a megerősítés ahol van: erősíti a sózás miatt megrongálódott részt azzal, hogy növeli a befogási keresztmetszet inerciáját.
Ronda? Hát bazmeg, kurva ronda, ipari építményben nem látsz ilyet.
A szemfülesek megkérdezhetik, hogy mi az a zártszelvény az útpálya felőli oldalon, meg miért kell ennyire szélesnek lennie, hogy fogok elférni bringával? (Mások meg azt kérdezik, hogy mi az az inercia és mi az a zártszelvény, nekik most nem válaszolunk)
Azabaaj ezzel a feladattal, hogy erősen be van korlátozva a mérnök mozgástere. Az a megoldás, hogy felhízlalják a szelvényt egy megfelelő vastagságú ráhegesztett lemezzel nem járható, úgyhogy marad a bordás megerősítés, ami viszont sajnos így néz ki és ekkora, ha kisebb lenne, nem érne semmit. A zártszelvényre valószínűleg azért van szükség, mert ha esetleg valamelyik SUV elkaszálja a megerősítést, akkor azzal jó eséllyel kidönti a teljes oszlopot, szóval ez afféle kerékvető (a dolog nem hülyeség, láttam én már autót a Frankel Leó utcai aluljáróban. a Tölgyfa utcából kanyarodott ki, szóval mindenre számítani kell). Ilyesmi célt szolgál a járdaoldali függőleges lemez is, bár egy bringás valószínűleg nem okozna ekkora kárt.
Műszakilag megfelelő? Az adott körülmények között igen. Ez a megoldás működni fog a híd felújításáig hátralevő 2-3 évre, vagyis nem fog senkit agyoncsapni egy ledőlő oszlop és az új villamos is vígan furikázhat majd. A megerősítés alternatívája az oszlopok cseréje, ami valószínűleg jóval hosszabb hídzárakkal járna mint amit elvisel a drága átlagpesti, ez esetben ugyanis valószínűleg a pályalemezhez is komolyabban hozzá kéne nyúlni, és valózínűleg problémas is lenne hipp-hopp előteremteni nyolcvan oszlopot. Szóval a megoldás műszakilag okés.
Ami nem okés, hogy egy híd ilyen állapotba kerülhet. Ez botrányos, nem is ragozom.
és tessék azért fohászkodni, hogy az 50 mikrométer vastagságú TopCoat bevonóréteg (vékony acéllemezek korrózióvédelmére használja a kettes számú anyacégem) NE polietilén legyen.* valószínűleg nem az, de az ilyesmi egyesek szerint sosem árt.
délután a lábamra ejtettem egy két négyzetméteres darabot ebből a remek bevonatú termékből, és ezzel majdnem elvágtam az inakat a lábfejemen. így jár, aki szandálban mászkál ott, ahol munkavédelmi cipőben kéne.
*hasznos hint hobbibarkácsolók hszámára: a kereskedelmi forgalomban kapható ragasztók (a kétkomponensűek, a pillanatragasztók és alapvetően minden, ami nem kicsúszik a kezedből hanem hozzáragad) nagy része mindent összeragaszt mindennel, kivéve a polietilént a bármivel. Miért érdekes ez? Mert ha valamit pl. össze kell nyomnod, de nem tudod megelőzni hogy kifollyék a ragasztó a felületek közül és összeragasszon olyasmiket is amiknek nem kéne összeragadnia, akkor beteszel egy réteg foalpackot a megfelelő helyre, és amikor megszikkadt a ragasztó, egyszerűen lehúzod a fóliát. Esetleg egy csöndes vasárnap délutánon őrületbe kergetheted a családot azzal, hogy a foalpackkal lefedett százéves mahagóniasztalon pepecselsz epoxyval.
államvizsgára 2.86-os görgetettel eljutni legalább akkora művészet, mint 4.86-tal, sőt, talán még nehezebb is: elég ha becsúszik egy ötös, és máris baszhatod – mert azt ugye nem mész el kijavítani
“Basztál, fiam? Ördöge van, százados!”
Számolatlan esetben volna kedvem beírni ezt így kommentben egy-egy jól sikerült este után lelkendező postokra, de attól tartok, csak megrökönyödött pillantásokat váltanék ki vele – az idézett mű inkább a belőle készült filmről híres, abban pedig nem szerepel ez a mondat. Kérdés: honnan az idézet?
Dalp, tudom hogy tudod, úgyhogy te most nem játszol, jó? Ha tippelni lehet az első megfejtőre: Jack lesz az.
Az első ugyebár a parlament, fogjuk rá hogy “jellemző”.
De mi a második?
Az addig oké, hogy kialakulnak meg feltörnek, de miért csak ha árvíz van? És mi is az a buzgár valójában?
Definíciót nem adok, de elmagyarázom hogy alakul ki.
A buzgár kialakulásának oka a gát két oldalán levő vízszintkülönbség. Az egyik oldalon ugyebár ott az ár, a másikon pedig – valamilyen mélységben – a talajvíz. A kettő között mindenképpen áramlik a víz, egyrészt a folyó folyásirányának megfelelően (hiszen a folyómeder nincs kibélelve fóliával), másrészt egyszerűen fogalmazva keresztirányban, hiszen a közlekedőedények elve itt is igaz, a víz célja ezek szerint az, hogy a gát két oldalán ugyanolyan magasan álljon.
A víz keresztirányú áramlása a gát két oldalán levő vízszint magasságától függ – minél nagyobb a különbség, annál gyorsabb lesz a víz áramlása a talajban. Ha a vízszintkülönbség kicsi, akkor a víz sebessége kicsi lesz, és a víz a talajszemcsék közt, azok elmozdítása nélkül fog szivárogni. Ha viszont a vízszintkülönbség nagy, akkor a víz áramlása miatt a talajszemcsékre olyan nagy erő hat, ami miatt azok már elmozdulnak a helyükről, így a víz kisebb ellenállással fog áramlani, tehát még jobban megbontja a talajt, stb. Amikor a talaj már elegendően kis ellenállással rendelkezik, a víz annyira felgyorsul, hogy lamináris áramlása átvált turbulensbe, a talaj elveszíti belső surlódását és a föld felszíne úgy kezd örvényleni, mint a víz a jakuzziban: kialakul a buzgár. 
A buzgár jelzésértékű abból a szempontból, hogy a gát már nem nagyon tudja ellátni feladatát, hiszen átfolyik rajta a víz. Másrészt, ha egyszer kialakult és nem kezelik a dolgot, akkor jó eséllyel megbonthatja a gátat.
A buzgár ellen elég egyszerűen lehet védekezni: le kell terhelni a másik oldalt, amit egy ellenoldali medencével szokás megoldani, így azon a részen, ahol gond van a gáttal, ott lokálisan kialakítják az egyensúlyban levő közlekedőedényt.
(az index beelőzött egy definícióval, ha valakinek hiányozna 12:13-kor postolták)
ránc~, csúcs~, fecskefarok~, pillangó~, sátor~, köldök~
csúcsív, töltőtoll, sakk, kávé, camera obscura, szappan, szőnyeg, szélmalom – és még egy csomó minden – a muszlimoknak köszönhetjük őket egytől egyig. Egy – minden bizonnyal kávéimádó valaki szerint – legfontosabbnak tartott huszas lista található az independent oldalán is, ha valaki ugyanannyira lusta álmos volna mint én.
(Egy hibát-féligazságot azért találtam, nem ők voltak az első akik rájöttek hogy a Föld gömbölyű hanem a görögök, vagyis egy görög, csak a katolikus egyháznak nagyon jól jött a Ptolemaioszi világkép, át is mosták vele mindenkinek az agyát jól. A többieket pedig elégették. Jó lenne ha valaki megmondaná hogy melyik görög volt az, mert nekem most nem jut az eszembe)
Az első login az ARPAnet indulásának idejére tehető: az UCLA egyik gépéről szerettek volna belépni a Stanford egy gépére, majd átküldeni némi adatot. A gépek mellett ülő társaságok telefonon tartották a kapcsolatot.
- Beütöttük az L-et, látjátok?
- Igen, látjuk az L-t.
- Beütöttük az O-t, látjátok?
- Igen, megjött az O.
Miután beütötték a G-t, összeomlott a kapcsolat.
Mindezt csak annak kapcsán, hogy ma 35 éves az email.
Nemrégiben az Eckermannban elkaptam egy a szomszéd asztalnál folyó beszélgetést (na jó, hallgatóztam is egy kicsit), arról, hogy hogyan építik a Kőrös-hegyi völgyhidat. Nem úgy építik ahogy ők gondolták, de beleszólni már nem volt merszem, pláne mert a részletekkel nem vagyok tisztában, de biztos nem úgy csinálják ahogy ők gondolták.
Szerkesztőségünk nemsokára jelentkezik egy komolyabb összeállítással a témáról, de addig is, itt lehet megnézni, hogyan építettek fel Észak-Dakotában a szerkezetében a Kőrös-hegyi hídhoz hasonló Four Bears hidat a régi acélszerkezetű rácsos híd mellé, és hogyan bontották el a régit. Az új híd itt előregyártott elemek összefeszítésével készül, természetesen szabadszereléssel, a régit meg egyszerűen felrobbantották. A destruktív hajlamúaknak a 2005. október 14-én, 13:45 illetve 13:55-ös időpontban készült képeket ajánlom. Bumm, ploccs.
Tudja-e Ön, hogy miért olyan a billentyűzetkiosztás, amilyen? Azért, mert amikor megkonstruálták az első mechanikus írógépeket, fontos szempont volt, hogy a papírra ütő karok ne akadjanak össze, ezért úgy rakták a klaviatúrára a betűket, ahogy azt – az angol nyelv alapján meghatározott – betűkövetési valószínűség szerint ebből a szemponból a legoptimálisabbnak találták. Tehát, ha angolul vered az írógépet, egyszer jobbról jön a kar, másszor balról (kábé). Ehhez az eredeti elrendezéshez képest a magyar kicsit más, fel van ugyebár cserélve az y meg a z és van pár ékezetes, de vannak országok ahol még ennél is messzebb mentek: aki ült már azerty-kiosztásos francia számítógép előtt az tudja miről beszélek.
Aztán eltelt kb százharminc év, jöttek az elektromos írógépek, a margarétafej, a gömbfej, a Kodex2000 és a PC, és minden változott, de a billentyűzetkiosztás ugyanaz maradt, pedig ma már semmi sem indokolja, hogy qwerty-t (magyarországon qwertz-t) használjunk, csak a megszokás. A követési valószínűségek ismeretében minden nyelvre külön lehetne optimálni klaviatúrát: csak be kell rakni a nyolc ujj alá a leggyakoribb betűket (valamiféle okos sorrendben persze), többi gyakorit meg középre (szintén okosan elhelyezve) és szevasz.
Hatalmas káosz lenne belőle, gondoljunk csak arra, hogy mennyiben különbözne mondjuk a cseh klaviatúra a magyartól. Viszont, milyen jó (gyors, egészséges) lenne úgy gépelni, hogy szinte fel sem kell felemelni az ujjakat a billenytyűkről.
Mit tegyünk hát (már ha akarunk tenni valamit).
Amennyiben nincs kedvünk elmélyedni az ergonómiában és írni egy programot ami egy megfelelően nagy szóadatbázis alapján meghatározza a követési valószínűségeket, és ezek alapján megcsinálja az optimális kiosztást, hogy aztán legyen egy olyan billentyűzetünk, amitől mindenki idegbajt kap kivéve az alkotóját (bár valószínűleg ő is), gondolkodjunk el az angol nyelvre optimált dvorak-kiosztáson, amit alkotói úgy terveztek, hogy minél kevesebb mozgással lehessen elérni a leggyakrabban használt betűket. Sajnos a dvorak-kiosztásnak szinte semmi köze nincs a qwerty-hez, tehát gyakorlatilag újra meg kell tanulni gépelni hogy használni tudjuk (és tegye fel a kezét aki hallott már erről a hetven éve kitalált cuccról).
Kettes számú alternatívaként az XPeRT-kiosztás jöhet szóba. Ez a kiosztás nem sokat változtat a qwerty-n (csak két billenytyűt cserél fel), ráadásul két e van rajta, tehát gyakorlatilag a magyar nyelvre van kitalálva, meglátjuk mennyire fog elterjedni.
Harmadik megoldás lehet a na-ebbe-se-fektetnék-pénzt kategória győztese, ez a remek ötlet.
Persze a kényelmes gépelésre van negyedik, ötödik, hatodik megoldás is (ez a cikk nem a spanyolviaszról szól), de a legegyszerűbb venni billentyűmatricát (~0,5 kHUF) és ragasztani, konfigurálni. dvorakot, vagy xpertet. szerintem.
Szombat este felmerült bennem a kérdés, hogy vajon mi a francról nevezték el az angolszászok a “kéretlen elektronikus üzenet”-et spamnek? Mivel épp az utcán gyalogoltunk fagyoskodtunk a kedvenc angoltanárommal, konkrét információk hiányában kitaláltuk, hogy esetleg valami betüszó, és ha az, akkor lehetne pl. some pretty annoying mail, és ennek annyira örültünk (ti. hogy kitaláltunk rá valamit ami akár igaz is lehet) hogy elraktuk a témát aludni.
de másnap a téma felébredt, úgyhogy nekiugrottunk valami vastag angol-angol szótárral meg a wikivel, így mostmár tudjuk, hogy a spam az a löncshús angol neve, és hogy az angolok a második világháború alatt, annyi spamet ettek, hogy egy életre megutálták ezt a finom zsíros kocsonyás porcogós bádogízű eledelt. És mivel ennyire sokan ennyire utálták, a Monthy Python csinált belőle egy meglehetősen vicces jelenetet, ahonnan a korai usenetes közönség lenyúlta. A spam sketch a jutyubon:
Baloldalt egy A4, magassaga 297. A post-itek a reteghatarokat jelolik.
just remember never to give it a fuck
