I Lab View
Archive for the 'Mérnök Úr' Category
referencia hardware
warning, repost
2001(?) Dunaföldvár – figuráns
2004 Sárvár – mérésügyi hórukk
2004 M30 bekötő – mérésügyi hórukk
2006 M0 Dél – figuráns, mérés, kiértékelés
2006 Komárom – mérésügyi hórukkolás, kiértékelés
2007 Szabadság-híd (1, 2, 3, 4) – előkészítés, mérés, kiértékelés
2007 Dunaújvárosi híd – előkészítés, mérés, kiértékelés
2007 Görbeháza, Keleti főcsatorna – mérés, kiértékelés
2008 M0 Észak – mérés, kiértékelés
2008 Csömöri gyaloghíd – nem emlékszem mi
2008 Szabadság-híd – tervezés, szervezés, mérés, kiértékelés
2009 márkói M6 híd
2009 szekszárd sió M6 híd
2009 gyomaendrődi híd
2010 szebényi völgyhíd, M6
2010 gyomaendrődi híd
2010 gyulai híd
2010 szolnoki gyaloghíd, Tiszavirág-híd
2010 Szeged, Móra Ferenc híd M43 autópálya
(for newbies: csak próbaterhelések)
A páciensek az egyik oldalon fogynak – a háromból már csak egy van hátra – a másik oldalon meg gyűlnek: eddig négy van de jön még egy ötödik is. Az öt az sok.
vajon amikor matlabos grafikon megjelenítéssel kapcsolatos problémáimra a ‘help plot’ kifejezést ütöm be a gépbe, azt figyeli-e a zefbiáj. és csökkenti-e ez az esélyeimet a vízum megszerzésére. és mi a helyzet a matlab (amúgy magyar) fejlesztőivel.
csupa, csupa kérdés.
Szépnek pedig azt nevezzük, amikor a reggel megtartott óra utáni program a spuri a kandóra, elcsípni a villanytan 3 végét.
A doktori folyamat n-edik lépése a házivédésen kapott bírálatok/vélemények, ill. az ún. javító szándékú kritika megfontolása és beépítése a tartalomba, ami esetemben azzal társul, hogy a kb. 272 kilokaraktert le kell csoffasztani 250-re, mert így akarják azok az előírások amiket eddig nem vettem figyelembe. Technikailag ez azt az agyrémet jelenti, hogy ki kell számolni a képek által elfoglalt területet (150 ábráról van szó), át kell számítani karakterre (kb 9 karakter/cm2) hozzáadni a valódi karaktereket és így kell a 250k alatt maradni.
Ezt úgy élem meg, mintha lenne egy minden szempontból tizes csajom (btw, van) akivel hónapokig együtt feküdtem-keltem és el kéne dönteni, hogy melyik tulajdonsága(i) legyen(ek) nyolcas(ok) szóval ezt a munkát eddig inkább nem csináltam, de mivel hétfő a határidő, most már muszáj, szóval elő a bordaterpeszt és a szikét, belezünk.
Egyesével végignéztem a képeket, lenyesegettem a feleslegesnek ítélt részeket és kicsonkoltam egy harmad oldalnyi szöveget (amit alapból nem akartam belerakni, csak ugye a külső nyomás); ez összesen hatezer karakterrel csökkentette a mennyiséget. Kiraktam a függelékbe 10 táblázatot (a függeléket nem számoljuk bele a 250k-ba), ami minusz 5k, de legalább megmenekültek így szombat estig még 10 ezer karakter, összesen három oldalnyi anyag számíthat arra hogy az örök digitális vadászmezőkre kerül, én pedig lelkileg bele fogok rokkanni az egészbe mert ami most jön az már tényleg mészárosmunka lesz.
Hétfőn véres kézzel leadom az egészet, a védés várható időpontja január közepe, a szórás egy hónap.
azt mondta/kérdezte tőlem ma info laboron a tanár, aki már az előadáson is értékelhetetlen teljesítményt nyújtott és most nem nevezünk meg, hogy akkor mi is az az egyes és kettes komplemens, ha már olyan okosan bemondtam a jó megoldást, ti. hogy azért rossz (4) az eredmény a jó (5) helyett mert hozzá kell még adni egyet, mire majdnem megkapta tőlem, hogy azt nem tudom, mert nem mondta el – és akkor én még a boldogabbik végén vagyok a fasznak, mert a mellettem ülő srácnak meg kellett mutatni, hogyan találja meg az elmentett fájlt a vinyón -, ellenben, ha kívánja, a hanghordozásáig bezáróan elismétlem a korábban tíz percben előadott kalandját arról, hogy a rosszul megírt szoftverek miatt miféle tortúrákon kellett átesnie a bankkártyájával, szóval ezt nem mondtam neki, csak megkértem, hogy esetleg előtte mondja el hogy mi az, a kettes komplemens, mert nem tudom, nem volt eddig szó erről (sem), mire kicsit basztatott, hogy na fejtsük meg a komplemens jelentését és amikor azt válaszoltam, hogy a halmazoknál a komplementer a kiegészítő halmaz, lebaszott hogy az komplementer és nem komplemens, nekem pedig majdnem kicsúszott a számon, hogy kérném újra az előző kérdést, mert remek válaszom van rá.
Egyébként, végül nem magyarázta el hogy mi az a komplemens, remélem van olyan a bmfen, hogy oktatók hallgatói véleményezése.
az éjjel és ma délelőtt (minusz egy óra szunya) kiütéssel győzött a hagyományos és optimálás-alapú módszereket felvonultató méréskiértékelés a két éve nem bolygatott adatok és khm, khm közepes minőségű dokumentációjuk felett. ha megvan a villamosmérnöki, elmegyek régésznek.
amikor úgy jövök ki egy megbeszélésről, hogy hurrá minden rendben de még mókolni kell dolgon, sosincs kedvem munkával elcseszni az érzést
olvashatatlan
áttekinthetetlen
nem tud helyesen írni
elbassza a rúderőszámítást
elbassza a felület számítást
elbassza a mértékegységeket
elbassza a behelyettesítést
rosszul üti be gépbe a jól felírt képletet
mindent elbasz, mégis jó az eredmény
stb.
ha belehúz, egy év múlva megtervezheti a házadat. ha nem húz bele, két év múlva.
megkaptam a lorettoi lépcsős ppt-t. megint.
röviden és tömören: aki ezt beveszi/elhiszi, az mélyen gondolkodjon el legközelebb mielőtt repülőre ül. hogy ugye mitől marad a levegőben, hiszen a) nem tartja semmi b) nem tudni ki csinálta c) nincs benne egy darab szög se d) ismeretlen fafajtából készült stb. az ilyesmi nyilván valami csoda eredménye, hiszen nem lehet más.
a lépcsőt a talaj tartja, amin áll. meg a karzat, ahova felvisz. a kettő között meg a lécső belső éléből és a korlátból álló oszlop, ami szűk kialakítása folytán megfelelő merevséggel rendelkezik ahhoz, hogy elbírja az egész szerkezetet. a lépcső tényleg szép, az asztalos aki elkészítette nagyon értette a dolgát, de a sztori és körítése nem több egy igen sikeres viral reklámnál.
Azt megtanultam ma, hogy kontaktfelületek modellezésénél, ha nem egybevágó a két felületen alkalmazott hálózat akkor érdemesebb durva hálót készíteni, mivel az numerikusan stabilabb, és ezzel véget ért a móka mára.
tud valaki olyan _gyors_ függvényt ami a négy alapművelet felhasználásával kerekít egy tetszőleges számot egészre? ha egészrészt ad vagy plafont, az is jó lenne.
upd.: csodálatos világban élünk. olyan programmal kell dolgoznom (ami azt illeti, kb 6 éve) ami azt csinálja, hogy ha megkérded tőle hogy egy háromelemű vektor 1.2 eleme (értsd: egyegész kettőtizededik eleme) mennyi, akkor visszadja a első elemet. 1.6-ra meg a másodikat.
nem tudom eldönteni hogy visítsak-e mint egy matematikus ha ilyet lát, vagy elismerően hümmögjek, mint egy mérnök, ha ilyet lát
a kérdés egyébként továbbra is nyitott, szóval ki tud olyan függvényt csinálni ami négy alapművelettel kerekít? if/else do stb. természetesen használható, végülis nem élünk a középkorban
azt mondja nekem a Geri hogy hát, az annyira nem is nagy hülyeség, mert tényleg van olyan gerendaelem hogy keyoptból ki-be kapcsolgatod a szabadságfokait, csak nem tudja hogy melyik az fejből de van, és én most azt fogom csinálni, hogy nem teszem le a modellt ide félre ahogy elrendelték hanem megnézem lehet-e párosítani a beam44-et és a link10-et úgy, hogy az elébbi adja a hajlítási és csavarási merevséget, az utóbbi pedig az összenyomódásit nemlineárisan, úgyis mint csak nyomásra dolgozó elem. fizikailag ilyen nem létezik, de a papír elbírja, elvileg jó, lássuk, konvergál-e.
direkt utasítást kaptam a főnök(ség)től hogy hagyjam a faszba* azt a modellt, majd összejön az, anélkül is van élet stb. hol, kérdem én, hol, vele kelek-fekszem de tönkretesz
egy numerikus modellről van szó, nem nőügy
és szedjem össze a dolgokat és írjak a kísérletekről és a szabványról és a viszonyukról mert az a 80 modell meg a 20, mire nem közöltem vele a 80/20-as szabályt mert kivágta volna a biztosítékot, de azt igen, hogy azt nem tekintem tudományos eredménynek**, amivel kivágtam a biztosítékot és közölte hogy rosszul teszem*, mire én hogy ez érzelmi alapú nemtekintés, olyan kísérletes doktori van ezer** erre csúnyán nézett rám és mondta hogy hülye vagyok* és mérnökök ezrei fogják imáikba foglalni a nevemet* de megért és most ha megengedem kezdjek el dolgozni végre, de én még kötöttem egy kicsit az ebet a karóhoz ezért majdnem üvöltöztünk egy kicsit, mindenesetre azt elérte hogy írjak. egy a lényeg, júniusban házivédés modellel vagy anélkül, úgyhogy most holnap összelapátolom az eddigi cókmókomat és ha kész, csinálok egy olyan mappát hogy phd és benne egy olyan fájlt hogy doktori_2009_02_04.doc és hajrá
ui. a modellt nem tettem félre
*nem így mondta de így értette
**így mondtam de nem így értettem
az optimista szerint félig tele van, a pesszimista szerint félig üres, a mérnök szerint túl nagy
Ha nem volna modoros (és kurvanagy nyúlás) akkor most valami olyasmit írnék, hogy délután szembejött egy sör, majd egy másik, és az első elég erősen fejbevágott ahhoz, hogy a halkan feltett kérdésre, ti. hogy akarjuk-e állandó tettestáraim és én (a kérdező körbenéz, szemekbe mélyen bele stb.) ezt tovább is csinálni csak kicsit hm, magasabb szinten, bólintottam/tunk, így még öt-hat évig számíthatok/tunk* a gyár vendégszeretetére. És igazából nem is kötözködtem, pedig nyilvánvaló, hogy ez a bólintás nem öt-hat évre szólt. Whatever, legalább lesz miből fizetni a lakás részleteit, és ha lesz gyerekem, majd büszkén mondhatja az oviban, hogy a papám nagyon okos ember, egyetemen tanít. Ez is valami.
Azt tudjuk, hogy mi az úgynevezett tudományos publikálás legalapabb alapszabálya? Az, hogy egy anyagból milyen úgynevezett tudományos értékű cikk lesz csak attól függ, hogy hova adják be.
Ezt a doktoris időszakot utóbb majd nagyvonalúan három részre osztom, a középső egy év neve az lesz, hogy “megspórolhattuk volna”.
ma az történt, hogy leszart egy galamb.
upd.: persze még mindig jobban jártam mint az a kollégám, akit kétszer szart le egy galamb, plusz összeragasztotta a száját pillanatragasztóval
Orvosi pályám kezdete óta várom a pillanatot, hogy a kísérletben erő-elmozdulás diagramra rásimuljon a számított – ez egyébként überfasza módon megvan már – és amikor a mérés diagramja megbicsaklik akkor bicsakoljék meg a számított is, és amikor az egyik magába fordul, forduljék utána a másik is – na ez nincs még meg, pedig ott van valahol a modellben – ha a merevség és a mód stimmel, ott bújkál valahol a teherbírás is, csigabiga gyereki. Orvosi pályám kezdete óta alszom öt-hat órákat, esténként alvás helyett félhomályban a fekete-fehér output ablakot figyelem, ahogy percenként ugrik egy-két sort, konvergál, nem konvergál, ha igen, miért, ha nem, miért. Vagyok apu kialvatlan gombszeme. Vagy ha nem nézem, kapom róla az RSZÜt. Brit tudósok megállapították hogy fantasztikus dolog a modern tudomány, majd kezet ráztak önmagukkal. Autista kívánok lenni, fejben óhajtok invertálni százezres kvadratikus mátrixokat, aztán állítani falvastagságot, folyáshatárt, összenyomódási merevséget, rárakni CPt, CEt, bundári kondíciókat és terhet, mergálni az egészet a picsába, kiválasztani egy másik sajátalakot aztán újra lefuttatni, vagyok apu FLOPShiányos agya. A karikák a szemem alól ugyanúgy nem tűnnek el sosemár mint a bőrkeményedések a kezemről, maradandó nyomokat hagy rajtam az úgynevezett tudományos kutatás. Őszülök, kopaszodom és már csak akkor áll fel, ha csökken a gravitáció.
Sajnos az úgynevezett valóság mocskosul bonyolult dolog, és az sem segít feldolgozni ezt a traumát, hogy akárhányszor is becsapjuk magunkat az emberi szellem nagyságáról szóló ódákkal, akkor is bármelyik darab vas jobban fogja tudni az atomfizikát mint én (te, ő) valaha is. Sőt, az a pöcök túl is él minket. Röviden és tömören: faszba, picsába.
Vigyázat, nerdség.
Az Ansys-szal az a baj, hogy mérhetetlenül informatív akar lenni, ezért a futtatás során rázúdít a userre egy többmegás fájlt ami alapján meg lehet ítélni hogy mi a szösz folyik a processzorban, de kvantitatív jellemzőkhöz közvetlenül nem lehet megtudni semmit, arról nem is beszélve, hogy olykor órákra el vagyok szakítva a géptől (például alszom).
A következő megoldásra jutottam: az Ansysból a MONITOR paranccsal egy erőt és egy elmozdulást kinyomatok egy .mntr fájlba, ami minden konvergáló teherlépcső után frissül. Matlab alatt elindítok egy timer objectet, ami öt percenként meghívja azt a függvényt, ami kikaparja az .mntr fájlból a lényeget, legenerálja az erő-elmozdulás diagrammot, melléteszi a kísérlet során mért görbét, feldob pár feliratot, kirakja a grafikont egy fájlba és ha a beolvasás során azt tapasztalta hogy az .mntr fájl frissült a legutóbbi alkalom óta, akkor – hüpp, hüpp, hüpp, barbatrükk – elküld két mailt, az egyiket a telefonszámomra, benne pár számmal, a másikat a gmailes fiókomba, a grafikont mellécsatolva. A telefonra küldött mailről a voda SMS értesítőt küld – benne az áhított adatokkal -, vagyis tökmindegy, hogy moziban vagyok vagy sörözöm vagy akármi, tudom hogy mi a helyzet a modellel, és bármikor rá tudok nézni a grafikonra is. \o/
csak az én szobámban 3 darab számítógép van (a thinkpaddal együtt), hat emberre összesen kb. 14 gép jut (persze van amin már a word is alig döcög; a legöregebb vagy nyolc éves), ma este mégis megtörtént az, hogy amikor be akartam lépni a “nagy gépre”, már foglalt volt, és mire lerugdostam befejezte a kolléga, egy másik már le is csapott rá.
ja igen, mindezt este 10 óra körül.
Mi a tartószerkezeti szerepe (magyarul: mit tart) annak a lámpaoszloponkénti két-két ferde elemnek a Lágymányosi hídon? Nem a gondolatok félrevezetése céljából, de annyit elárulok, hogy a szakma egy emberként röhögte körbe a tervezőt (és akkor az omladozó hídfőkről még nem is beszéltünk.)
Elég csalódott vagyok, hogy mennyire vacak a live coverage az LHC beindítása kapcsán. A dedikált oldal a webcasttal és a mirrorja halott, van egy elérhetetlen fotoblog, egy vacak twitteres oldal, meg mondjuk az origo kb. félóránkénti hírei és az ennél sokkal jobb BBC.
Nem értem, hogy csillió euro elköltése után miért kell ilyen amatörizmussal leölni a dolgot, igazán tanulhatnának már egy kicsit az európai tudósok a NASA-tól. Vezérlőtermet akarnék látni, ujjongó emberekkel, tapssal, hátborzongással, nem pedig annyit a twitterről, hogy “10:25, 10 September 2008. Historic moment. The LHC first beam has just circulated. Amazing moment.” persze, persze, amazing a faszom.
update: esetleg itt, bár az érdekes dolgok lementek (thx Bright!)
Úgy saccolom, hogy a remekjó (egyáltalán nem az), az M0 új szakasza feletti csömöri gyalog- és bringahidat a megnyitástól számított egy hónapon belül szétlopkodják, mivel igen jó minőségű alumíniumból van az egész. A korláttal és a burkolólemezekkel fogják kezdeni, aztán jön a pályatest és a szélrács nem a pályatest fölötti darabjai, végül pedig biztos lesz pár vállalkozó szellem, aki ki akar majd szedni egy rácsrudat, hiszen csak egy csavarkulcs kell hozzá.
