Archive for the 'gyanús fehér por' Category
szombat reggel bementünk vásárolni a helyi potravinybe, hogy vegyünk kenyeret, joghurtot, egy kockát, csokit és egy üveg 50%-os helyi kerítésszaggatót (erre még visszatérünk). szerencsére volt ott egy magyar fazon aki le tudta fordítani nekünk, hogy az üzletben délelőtt tíz előtt nem adnak el kenyeret, csak a helyieknek. azért kisírtunk egyet.
az utóbbi két év legjobb három napja volt
rendesen fejbevert hogy reggel emlékeztem az álmomra. a tudatalattim elég erélyesen tudatta velem hogy az elmúlt másfél hónapban az élet egyes területein az nyújtott viselkedésemmel nem igazán ért egyet – és ezzel egyet kell hogy értsek.
Mindenesetre ma este déli Chopokra síelni el, megúszom a locsolkodást, éljen.
holnap (ma) reggel aszem reflexből le fogom verni a havat a cipőmről mielőtt belelépek az spd-be, de legalábbis megpróbálom
délben felmegyek lifttel a tizedikre, hátha van ott egy hütte
aztán majd rájövök hogy van egy a talstationnnál, de rendesen kajálni csak a menzán lehet
és ott se germknödel, se apfelstrudel
aztán még egy nap és agyban is itthon leszek
(tegnap 3250en 4 fok volt és szikrázó napsütés, haj haj)
mégpedig síelni, szerkesztőségileg, négy napra, fehér havacskák a hegytetőn szevasztok!
(addig viszont belefulladunk a pénzbe munkába)
persze a drága pénzen vásá szponzorált sisak teljesen felesleges volt, a maximum amit alakítottam egy darab, túrt hóban leakadt sícipő miatti pillanatnyi egyensúlyvesztés volt, de abból is felálltam hegyfelőli lábbal (oje), mert ilyen ez a carvingtechnika, és ugye aki uralja. még jó hogy protektort nem vettem, csak beleizzadtam volna.
Plusz hat fok van és zuhog az eső: itt a főn, aminek azok örülnek a legjobban akik a hétvégére jöttek ki. Megyünk haza. A Boriék maradnak (<- benn vagy név szerint)
A mai napról csak annyit hogy fogalom nélkülivé küldtem magam, a nap végén az inkább egy menettel kevesebb mint egy kórházlátogatással több elv alapján lifttel jöttem le a Hochwurzenről. Szégyellem magam. A nap még mindig süt szóval minden fasza.
(Lenne, ha nem mennénk holnap haza.)
Délelőtt, amíg a többiek sífutottak és a csuklójukat törték, sétáltam egyet a Rittisbergen, szigorúan lefele. Utána elvittük kórházba Bendegúzt, aki a profi csonttörők nyugalmával viselte az egészet, majd a gipszelés után egy órával fél kézzel elvert csocsóban (mázlija volt, na). A kórházban a betegfelvétel és a szabadlábra bocsájtás közötti fél órában élő modelleken csodálhattuk meg hogy milyen változatosan teheti tönkre magát az ember sportolás közben, bónuszként az egyik vitrinben ott figyelt egy csomó modell arról, hogy a törött lábszárcsontokat hogyan szokás megcsavarozni, valamint leszállt a kórház mellett egy mentőhelikopter amiből kiemeltek egy hordágyat és egyből tolták a műtőbe.
a hátam jobban van, holnaptól ismét osztom a zúzást.
Majdnem sikerült végigsíelnem a napot, de sajnos dél körül elkezdett fájni a derekam és kettőre – paradox módon – mindenféle mozgást lehetetlenné tett a síelésen kívül, úgyhogy lebicegtem a hegyről. Azóta lelazítottam minden végtagomat, inputoltam algofelxet, magamra kentem egy rakat dolobenét, ketten is megmasszíroztak (az egyik a Lopez volt) és eközben ropogott is egy kicsit a derekam, tehát lehet hogy reggelre kutya bajom, de egyelőre csak várom hogy múljék a dolog. Kihagyok egy napo ha kell, de ha az sem fog segíteni akkor holnapután orvos -> bérletkassza -> napágyszaküzlet.
Egyébként jó idő van és olvad mint atom, de a hét végéig még biztosan kitart az a bő fél méter ami van. Trivia: a hó igazán az alján olvad, nem a tetején.
ma gyakorlatilag többet lógtam a hüttében mint amennyit síeltem (az ideális államomban a hétfőket egy alpesi hüttében töltjük, de nem mint alkalmazott) és zárás előtt két órával haza is jöttem. 10+ fok van és ragyog a nap, nekem meg sikerült annyira kikészülnöm az elmúlt 5 hónapban (vagy ha úgy tetszik, az elmúlt négy szezonban amikor nem láttam a napot síelés közben) hogy ezt a kettőt jelenleg bőven többre értékelem a kásás és széttúrt hónál ami a pályán van. le is égett az arcom.
főzés közben körülnéztem az üres konyhában és konstatáltam hogy van itt pár haver de nincs egy barát se
megérkeztünk, élünk. az út remekül uncsi volt, a 140-es tempó kb. hatvannak tünt az egy hónapos BMW 330d-ben (alapár: 12 milla. az én apámnak meg tisztikeresztje van). A völgyben tíz fok van, a gleccseren enyhén fagy. kék az ég, nulla a felhő, napoztam egy picit a ház előtt félmeztelenül. net is van. síbotot nem hoztam.
