summer solstice

Olyan öt éves lehettem, amikor – miközben a téli reggeli sötétségben vágtunk át a kocsihoz a kertben – örömködve beszéltük meg a húgommal, hogy nahát, sötét van és hogy milyen remek dolog ez, hogy reggel van, sötét van és mi kint vagyunk a reggeli sötétben.
A szüleim arckifejezésére nem emlékszem.