Az új és igen kiváló médiatörvény elleni (minden bizonnyal nagyhatású) tiltakozásként új időszámítás kezdődik a blogon, már amennyiben az idő eltörlése annak számít; a postok alatt/felett/mellett nem lesz timestamp ezentúl, mivel okafogyottá vált. Azzal kezdődött hogy a minap találtam egy érmét. Azóta feldobtam sokszor és meglepő, de mindig fej lett (a megfigyelést kísérleti eredmények is alátámasztják), úgyhogy ma délelőtt beépítettem a szemantikus webet, a fluxuskondenzátort meg a végtelen majmot a blogmotorba. A postokat ezentúl nem én írom, hanem a végtelen időben dolgozó végtelen majmok és ha releváns ami kijön, akkor az szinte emberi kéz érintése nélkül kikerül a netre. A valósággal való bárminemű egyezés véletlen, stb. Egyesek szerint egyébként ez eddig is nagyjából így volt.
A törvénnyel (és úgy általában a további hasonló jellegű kezdeményezésekkel) kapcsolatban nincsenek különösebben magvas gondolataim. Elkerülném, hogy huszonnegyedszer leírja egy majom hogy mit ír a hatóság és mit ír a rádió, nézzük milyen következtetést enged ez meg. A szakmai részéhez annak amit aláírt a zelnök nem nagyon értek, csak úgy érzem magam tőle mint a túlöltöztetett kiskölök és hiába kapálózok, csak rám húznak még egy ruhát azzal hogy az jó lesz nekem. Dehogy lesz jó, nyűgös leszek. A konkrét esettel kapcsolatban úgy látom – de ez ügyben észérvekkel meggyőzhető vagyok -, hogy az amit Ice-T mit mond és hogy az az úgynevezett fiatalokra káros-e, az nézőpont kérdése. Viszont ha Ice-T minősíthető az attitűdje alapján – a jelek szerint igen – akkor Szalai Annamáriától Orbán Viktoron át Gyurcsány Ferencig, és úgy általában az elmúlt húsz év mindenkije is minősíthető és minősítendő is a maga ligájában. És hát kurvára nem mindegy, hogy azt mondod hogy fasz, pina, kurva, angolul, pár percig egy marginális médiában amit nem is az állam pénzel, vagy akként viselkedsz magyarul, 24/7, az én pénzemből és ezzel olyan példát állítasz, amivel károsabb vagy az úgynevezett fiatalság szempontjából, mint egy gangsta rap-hétvége az MTV-n.
Szerintem az, amit Szijjártó Péter kormányszóvivői minőségében rendszeresen előad az bőven károsabb mint amit pár káromkodó feka Magyarországon össze tud hozni. Ne értsük félre a dolgot: nem eszpé itt a célszemély, hanem a hozzáállása a teljes igazsághoz, amiben ő csak a zászlóvivő. A formális logika szabályai alapján de facto ferdít, csúsztat, mert nem teszi hozzá hogy és/de (mert mindig van egy és/de). Nem hazudik, de nem áll tőle messze. És hogy végképp ne értsük félre: ugyanez igaz az előző öt parlament névsorainak úniójára is. Szijjártó Péter kábé huszonpár éves, ebben nőtt fel, ebben szocializálódott, ezt a nyelvet beszéli, csakúgy, mint a többi úgynevezett fiatal politikus. A többit nem is érti. Faszozik ő is mint Ice-T, csak magyarul és talán kicsit választékosabban. És hát úgy néz ki, nem nagyon fog másik nyelvvizsgát szerezni, egyrészt mert nem akar (vagy nem tudja hogy akarhatna) és mert azt nálunk nem lehet.
Mi is ebben nőttünk fel, és lassan az is igaz lesz, hogy szüleink is többet éltek a rendszerváltozás után, mint előtte. Otthonos kis lábvíz, jó langyos is, jószerivel mindenki belehugyozik. Végighallgattuk az elmúlt éveket, nem mentünk el vállalhatatlan politikusok mögé állni a vállalhatatlan tüntetésekre, nem megyünk most se kukát borogatni (ne menjünk) pedig a különbség 2006 és a mostani helyzet között annyi, hogy a Gyurcsány kimászott a lábvízből és a trambulinról csinálta, Orbánék meg szép lassan eresztik a cuccost.
Úgyhogy fogd kézen magad 14-én este és gyere el tüntetni, névleg a sajtó szabadságáért, valójában az egész ellen ami egy éven belül be fogja darálni az alapjogainkat, és – bár nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez ér valamit – újra kezdj el blogot írni és hallasd a hangod.
Archive for december, 2010
milyen baromi nevetségesen hangzik egy hullákkal teli horrorfilmben egy gyerek szájából az, hogy “dad”
a mai napot a nem igazolható lymphangiovascularis invasio napjává teszem
És már megint eljött a pillanat amikor tele a tököm az egyébként biztosan igen kiváló android/cyanogen párossal, visszamegyek a gyári romhoz és fel is írom ezt mert remélem többet nem akarok majd váltani. A G1 két éves vas, a 2.2-es verzióra van tervezve (meg a 2.0-ra se). Biztos elfutna rajta minden faszán, de – és ez egy nagy de – nem lett volna rossz, ha az utóbbi időben tudok installálni appokat és 3 másodpercnél többet tölteni a neten. Egyébként biztos jók ezek a hackelt fejlesztések. 1.0 fel, 1.5 fel, 1.6 fel és mehet a menet.
“Természetesen nem ismerjük el a Médiatanácsot a hazai sajtó felügyeleti szerveként. Attól ugyanis, hogy a törvényesen megválasztott parlamenti többség hadat üzen mindazon értékeknek (a magántulajdontól a szólásszabadságig), amelyeknek tiszteletben tartására fölesküdött, Magyarország elmúlt húsz éve még a mienk marad.”
A zárójellel több okból bazira nem értek egyet, egyébként okés. link
akkor idenre ennyi volt az egyetem, talan kicsit tobb is a kelletenel.
Baloldalt egy A4, magassaga 297. A post-itek a reteghatarokat jelolik.
egyre jobban irigylem azt a faszit a NASA/Dawn-nál
just remember never to give it a fuck
mára netto 6,5 óra házibevétel/konzultálás jutott, hurrá nekem.
A NASA Dawn krónikásának lenni elég hálátlan dolog lehet, mivel ez az űreszköz kb. nyolcéves küldetése alatt összesen négyszer pár nap figyelmet kap a bárkitől aki nem a projekten dolgozik (Mars hintamanőver és a három fly-by), ezeken az időszakokon kívül pedig annyit csinál, hogy bekapcsolva tartja a hajtóművét ami kb akkora tolóerővel rendelkezik mint egy A4-es súlya, ezen kívül meg csak a szokásos égi mechanika működik. Szóval teljes a nyugi, a tegnapi jeletés kicserélhető a tegnapelőttivel és a jövő hétvégi anyagok is megírhatóak péntek fél három és fél három múlt öt perccel között az igen kiváló kopipészt technológiával. A Dawn bloggere tehát azzal dobja fel a napjait, hogy havonta egyszer elereszt egy-egy költői bevezetőt és némi technikai magyarázatot, plusz minden egyes bejegyzés valami aktuális történéshez köthető rettenetes szóvicc-szerűsíéggel indít (Dear Dawnivores, Dear Dawnizens of the Solar System, Dear Dawnniversaries, Dear Presidawntial Candidawnts, Dear Indawnviduals stb). A szerkesztőség – meglehet, ok nélkül – most éppen nagyon irigyli.
