Leszakadt hídelem az M3-ason, van róla egy tökérdektelen cikk és egy jó rakás kép. A képek jók. Elemezzük mit baszhattak el.
A hiba alapvetően vagy tervezési, vagy kivitelezési (vagy mindkettő). A kivitelezési jó eséllyel kizárhatjuk, mivel az utolsó elemet rakták éppen a helyére amikor leesett az egész, ilyenkorra már kb. becsukott szemekkel rakják a helyükre a betont a munkások. Illetve, vagy egy aspektusa a dolognak ami nem annyira szerencsés: ekkora gerendát egy daruval, himba nélkül beemelni nem jó dolog (erre még visszatérünk).
Nézzük hogy mi történt. Az utolsó elemet rakták a helyére, de két elem van a földön, ergo az utolsó magával rántotta az utolsó előttit. Kábelszakadás a képek alapján nem volt. Az, hogy a gerenda középen tört el, arra utal, hogy az önsúlyból származó hajlításnak van némi köze a dologhoz. Mivel a hídfőről nem készült kép vélhetően ott nincs károsodás, tehát az utolsó elem még a levegőben volt amikor bekövetkezett a baj, de már elég közel lehetett a végleges pozícióhoz.
A teória a következő: a bekövetkezett tönkremenetel kifordulás, ami a nyomott-hajlított elemek lehetséges stabilitási tönkremenetele. A hajlítás a gerenda önsúlyából adódik, ez gondolom egyértelmű. Emellett elég komoly nyomás is van a gerendában, ami a beemelés technikájából adódik: a két tartókábel ferde, ami miatt a bekötési pontjaik között nyomóerő ébred – erre jó megoldás a himba alkalmazása, ami a két kötelet az emelt elemre merőleges helyzetbe hozza (magyarán ez veszi fel a nyomást ami a gerendában ébredne). A kifordulásos tönkremenetelt úgy kell elképzelni, hogy a gerenda keresztmetszetei elfordulnak, és ezzel egyidejűleg oldalirányban és felfele vagy lefele elmozdulnak. Ez az ábra (pár mega, bocs) itt alant egy ilyet mutat be acél gerendán, nagyjából hasonló teljesen más támaszelrendezés hatására, de a jelenség ugyanaz.
A beemelt elemnél a kifordulás azt jelenti, hogy ha a középső elem jobbra lefele megy, akkor a gerenda két vége balra felfele, a kábelek bekötési pontjai pedig semerre, azok csak elfordulnak. A stabilitási tönkremenetel(ek) jellegzetessége, hogy ennek bekövetkeztekor meg kicsivel előtte a szerkezet olyasmi állapotban van, mint a hegyére állított ceruza, ami elméletileg megáll egy helyben, de igazából a legkisebb zavar hatására eldől. A stabilitási viselkedést leginkább a mindenféle merevségek befolyásolják: a megtámasztásé (esetünkben ez nem lehetne lágyabb), a gerendáé (erre visszatérünk). Az történhetett tehát, hogy emelték be az elemet, aztán amikor éppen rakták volna le és pl. odakoccant a hídfőhöz vagy a már odarakott elemekhez, szóval kapott valami kicsi oldalirányú erőt és ettől kifordult, az egyik vége kiemelte a helyéről az utolsó előttiként berakott elemet és bumm.
Ha viszont ez volt, akkor vagy a tervezőt fogják megdicsérni (elszámolta, nemkicsit) vagy a kivitelezőt (pl. nem lehetett-e volna két daruval, vagy himbával emelni), esetleg mindkettőt, vagy azt a bandát aki a betont gyártotta – a beton rugalmassági modulusa függ a szilárdságától, a rugmodtól pedig a merevség, ergo az elem stabilitási ellenállása. Persze a legvalószínűbb az anyagoldali probléma, hiszen pár elemet már beemeltek gond nélkül, ami a tervezési hiba valószínűségét csökkenti, illetve a beton elég furmányos anyag, egy jó betontechnológus kb. olyan mint egy jó szakács. Emellett, építési állapotra méretezni kell, de csak jó élesen érdemes, mert mert különben gazdaságtalan lesz a szerkezet, szóval simán lehet hogy valaki egy pont nullára kihozta a megfelelőséget, a betongyárban egy másik valakinek megremegett a keze és bumm.
Persze ez csak egy teória ami a képek alapján épült.
Loading ...
