dec
29
új szerkesztőségi írógép
Filed Under szerkesztőségi hírek | 7 Comments
dec
26
tragédia
Filed Under szerkesztőségi hírek | 1 Comment
Vista Ultimate 32 le.
XP 64 fel.
XP 64 le.
Vista Enterprise 32 fel.
Vista Enterprise 32 le.
XP 64 fel.
XP 64 le.
Vista Ultimate 64 fel.
vLite fel.
Vista Ultimate 64 le.
Vista Ultimate 64 vLite verzió fel.
upd.:
Vista Ultimate 64 vLite verzió fel.
XP 64 fel, oszt ennyiben maradtunk.
dec
21
dec
20
fentről
Filed Under blog | 4 Comments
dec
18
been there, done that
Filed Under blog | 4 Comments
2001(?) Dunaföldvár – figuráns
2004 Sárvár – mérésügyi hórukk
2004 M30 bekötő – mérésügyi hórukk
2006 M0 Dél – figuráns, mérés, kiértékelés
2006 Komárom – mérésügyi hórukkolás, kiértékelés
2007 Szabadság-híd (1, 2, 3, 4) – előkészítés, mérés, kiértékelés
2007 Dunaújvárosi híd – előkészítés, mérés, kiértékelés
2007 Görbeháza, Keleti főcsatorna – mérés, kiértékelés
2008 M0 Észak – mérés, kiértékelés
2008 Csömöri gyaloghíd – nem emlékszem mi
2008 Szabadság-híd – tervezés, szervezés, mérés, kiértékelés még hátra van
(for newbies: természetesen csak próbaterhelések)
dec
12
Egésznap bélyegezés, aztán halgászroham. Nulla vagyok agyilag, mindenileg ágyba vágyom. Holnap fél nyolctól ugyanez mindezeken kívül
Filed Under Mérnök Úr | Hozzászólások kikapcsolva
ma az történt, hogy leszart egy galamb.
upd.: persze még mindig jobban jártam mint az a kollégám, akit kétszer szart le egy galamb, plusz összeragasztotta a száját pillanatragasztóval
dec
2
avart érzek a zerőben
Filed Under Mérnök Úr, orvosi pályán | 7 Comments
Orvosi pályám kezdete óta várom a pillanatot, hogy a kísérletben erő-elmozdulás diagramra rásimuljon a számított – ez egyébként überfasza módon megvan már – és amikor a mérés diagramja megbicsaklik akkor bicsakoljék meg a számított is, és amikor az egyik magába fordul, forduljék utána a másik is – na ez nincs még meg, pedig ott van valahol a modellben – ha a merevség és a mód stimmel, ott bújkál valahol a teherbírás is, csigabiga gyereki. Orvosi pályám kezdete óta alszom öt-hat órákat, esténként alvás helyett félhomályban a fekete-fehér output ablakot figyelem, ahogy percenként ugrik egy-két sort, konvergál, nem konvergál, ha igen, miért, ha nem, miért. Vagyok apu kialvatlan gombszeme. Vagy ha nem nézem, kapom róla az RSZÜt. Brit tudósok megállapították hogy fantasztikus dolog a modern tudomány, majd kezet ráztak önmagukkal. Autista kívánok lenni, fejben óhajtok invertálni százezres kvadratikus mátrixokat, aztán állítani falvastagságot, folyáshatárt, összenyomódási merevséget, rárakni CPt, CEt, bundári kondíciókat és terhet, mergálni az egészet a picsába, kiválasztani egy másik sajátalakot aztán újra lefuttatni, vagyok apu FLOPShiányos agya. A karikák a szemem alól ugyanúgy nem tűnnek el sosemár mint a bőrkeményedések a kezemről, maradandó nyomokat hagy rajtam az úgynevezett tudományos kutatás. Őszülök, kopaszodom és már csak akkor áll fel, ha csökken a gravitáció.
Sajnos az úgynevezett valóság mocskosul bonyolult dolog, és az sem segít feldolgozni ezt a traumát, hogy akárhányszor is becsapjuk magunkat az emberi szellem nagyságáról szóló ódákkal, akkor is bármelyik darab vas jobban fogja tudni az atomfizikát mint én (te, ő) valaha is. Sőt, az a pöcök túl is él minket. Röviden és tömören: faszba, picsába.
