már közeleg a függöny, de előtte gyorsan elrebegem, hogy a párizstexasban ne rendeljetek fröccsöt. mellékszál: mostanában valahogy nem csúszik a sör, érthetetlen. vissza a főszálhoz: hát hogy milyen is az a viceházmester, kettő a háromhoz, jó, de melyik a bor, hát a kettő. remek, hozza.
hozza, hozza, hozza.
hozta: jött egy (szemre) négydecis pohár, benne (szemre) kétdeci bor, mellett a (nanáhogy!) nyitott kétésfél decis üveges ávíz. és ezt vajon hogy? keresztkérdésekkel kiderítettem, hogy
a) a pohár ötdecis
b) a bor két deci
c) nincs szódájuk csak ilyen nyitott izé aranyér
az ellentmondásokat feloldandó demonstratíve beleürítettem a vizet a borba, kb. a felületi feszültség tartotta vissza a poharat az elcsöppenéstől. Tehát vagy másfél deci a bor, vagy négy és fél a pohár. de mégis, miért külön jött a kettő? mert “tiltja a szabályzat, hogy összekeverve vigyünk ki bármit”.
lehet hogy én vagyok a kellemetlen (hm, arrogáns) alak, de ezt nem lehet előre jelezni? vagy azt, hogy bár a vendég a király, itt nem szolgálunk fel fröccsöt? néma csönd.
whatever, csak kurvára idegesítő. aztán másnap reggel zuhanyozás közben arra gondoltam, hogy nyitáskor lemegyek, kérek valami koktélt vagy limonádét vagy valamit amiben legalább két dolog van (vizezett sör) és a lehető legarrogánsabb módon az orra alá dörgölöm a hülyeségét, csak akkor az szm biztos nem tudja majd megdugni, azért meg kár lenne, úgysincs már sok neki hátra Magyarországon, szóval visszafogtam magam, hajrá szm!

függöny.

(Ezt a bejegyzést még nem értékelték)

 Loading ...

A szigetjegyem száma 556xx*. Hetijegy amúgy, ajesz, és ezért valaki nagyon be fog rúgni.
Azért nem az 556xx-et választottam, mert az nem prím. Az enyém az. Az 556xx prím, pontosan az 565x. Az 565x is prím, mégpedig a 743. Mondani se kell, a 743 is prím, mégpedig a 132. A 132 nem prím.
Persze, nem folytatódhatott a végtelenségig, mert ugye van negyedik, hatodik stb prím is (sőt, első is van, hogy teljes legyen a zavar), de akkor is, érdekes.
Szóval, a 132 nem prím, de a 131 az, mégpedig a 31, ami szintén prím, a 11. a tizenegy a hetedik, a hét az ötödik, az öt a harmadik, a három a második, a kettő az első.
Hm, hm.
Két másik random prímszámra ugyanez egy lépésig ment, egy harmadiknál elsőig sem.
Matematikusok, számelmélészek, valaki?

*Adatvédelmi okokból ideiglenesen kimaszkolva. Számolj utána ;-)

(Ezt a bejegyzést még nem értékelték)

 Loading ...

Azt még nem is meséltem, hogy pár napja teljesjogú ferencvárosi polgár vagyok. Hajrá fradi (nem). Ennek kapcsán azt is megosztanám, hogy a házunk belül zöld-fehér és ez igen jól áll neki. Tehát, a bombás napon történt, hogy reggel beslattyogtam az okmányirodába. Iroda töküres, sorszámcetli szerint hat várakozó, remek.
Három óra múlva végeztem.
Addig a következőkben volt részem: fél óra várakozás – és a hatból egy szólítása – után felhívtam a kiplakátolt számot, hogy kérjek előjegyzéssel időpontot másnapra. Adtak egyet augusztus 18-ára és nem alkudoztak. Köszöntem, nem kértem. Mivel kinézett még némi ücsörgés, elmentem a sarki újságoshoz és vettem egy Mancsot és egy népszabót. Hogy oldjam a hangulatot, elmeséltem az újságos srácnak a négyhetes előjegyzést. A következő választ kaptam csipőből: “Úgy kell neked, miért szavaztátok meg őket”, amit elsőre nem is vágtam le lévén férfiből és éppen a fizetéssel voltam elfoglalva (egyszerre egy tevékenység), így csak három lépés után tudatosult bennem hogy milyen korlátolt alaknak lendítettem egyet a forgalmán. Hazafele még egyszer megnéztem magamnak és felcsattogtam a rendőrségi oldalra is hátha kőrözik, de sajna nem, elmaradt a kicsinyes bosszú, sebaj, az úgysem polgárhoz méltó.
Ferencvárosi polgárként meg csak annyit tudok mondani, hogy nálam ma megkezdődött az allergiaszezon. Úgy kell nekem, miért szavaztam meg. Monnyonle, faszom.

(Ezt a bejegyzést még nem értékelték)

 Loading ...