szóval, van szörfdeszka (vannak ékezetek is, mellékes). A szörfdeszkáért Spenótot illeti a köszönet. A deszka történetének lényege, hogy az egyik csoki koncert után elejtettem neki, hogy jövök az ousztrákokhoz, ő pedig két nap múlva felhívott, hogy kölcsönadja a szörfdeszkáját és a neoprén ruciját, ha úgy gondolom. Köpni-nyelni nem tudtam, de úgy gondoltam. Szóval Spenót, köszi a deszkát! Egyelőre csak arra volt jó hogy kicsit kényelmetlenül üljek a kocsiban, de most légvonalban 150 méterre van az óceán, és mit gondolsz, mi lesz az első dolgom reggel?
Auszrtrália egyébkén hm, hm, vicces. A balos közlekedés megszokható, de bringára nem mernék ülni. Amúgy Sydney tele van bringaúttal, bringást egyet se láttam. Mentünk úgy 20 km-t autópályán (=2×2 sáv, dupla záróvonal) két nagyváros között, hogy nem jött senki szembe, viszont egy kengurut majdnem elütöttünk. Ha bemész a hotelbe, úgy köszönnek hogy hey how ya doin? Ez laza. Személyit kértek egy bárba a belépéshez és motoztak (szóval mint a ZP, csak itt ez a normális), ez nem laza.
Mint az útikönyvből kiderült, Ausztrália elég szopó hely az élőlényeknek. A talaj teljesen üres, mivel az utóbbi csillió évben nem volt semmi olyan vulkáni vagy hegységképződési folyamat ami rendberakta volna, úgyhogy ami itt megél, az az über. A növényeket hagyjuk, de pl. a koala agya 20%-ot zsugorodott a túlélés érdekében; a nyereség arra megy el, hogy lebontsa a kizárólagos táplálékául szolgáló eukaliptuszban levő mérgeket. A kenguru gyomra ugrálás közben összenyomja a tüdejét, így ilyenkor nem kell mozgatnia a rekeszizmait, gyakorlatilag nulla energiabefektetéssel szökdécsel. Vannak itt olyan madarak, amiknél az utolsó előtti gyerekgeneráció segít felnevelni a következőt, mert a fiókák tálálásához nem elég a két szülő. stb.
A mai nap első felét egy Sydney-közeli nemzeti parkban töltöttük. A hely nevezetessége, hogy itt már 120 éve is éltek fehér emberek, és ez nagyjából mindent el is mond az ország múltjáról és annak hosszáról.
Szóval, 24 óra repülés után voltunk egy nemzeti parkban és fákat néztünk meg vízesést, majd négy óra autóút kellett hogy elérjünk Newcastle-ba. Ez mind jó, de holnapra valami rezervátumot néztek ki maguknak abókkal, ami szintén jó, de engem egyáltalán nem érdekel.
Loading ...
