ha ránézek az órára és
előre utálom a holnapi napot
az előrelátás?
Archive for augusztus, 2007
nagyszabású, nagyívű.
vagy milyen. a kaja-pia mindenesetre ingyen volt (köszi!), az alleycat megkapta megérdemelt jussát, volt bűnrossz zenekar és már megint a helyére került valami, ami úgy tűnik, egy ideig nem ott volt ahol lennie kellett volna. vagy csak meg lettem győzve, még nem döntöttem el.
függöny.
ma azt tanultuk meg, hogy arra a kérdésre, hogy “iszol egy kávét?” a helyes válasz az, hogy “köszi nem, most ittam”, nem pedig az, hogy “ja, miért is ne”
mindjárt elrepülök.
a karlsruhe és a staiger.antal címek ezen a domainen ismét élnek
na megvolt, itthon vagyunk.
önvallomás. azért utálom miskolcot, mert kb. csak több rossz emlékem van róla mint jó, és ez a kettősség most sem változott, csak finomodott. mert ott van a sörház (?) nevű étterem, ahol remek tócsniba tekert pörköltet burkoltam tegnap este. ott van egy klasszik egyetemi campus, látszik rajta hogy fejlesztik-gondozzák, minden zöld, vannak bokrok és fák, meg elszórtan épületek, nyugi van és csönd, ideális hely kutatni/tanulni. a konferenciát konkrétan egy erdőszéli nyugis épületben tartották, szuper helyszín volt. másrészt viszont nem tudom miért kel nyolcvannal hajtani egy ilyen területen, és mit keres egy 250 köbcentis motor a biciklitárolóban. aztán ott volt a tegnap esti buli, a gólyatábor záróbulija, ahol kiderült, hogy a miskolci diákok vagy rettenetesen igénytelenek zenei szempontból, vagy rettenetesen sokat isznak és akkor már a koncepciótlanul koncertező labamba zenekar által szarul előadott lgt és beatles-számok is jók nekik (a macskám muzikálisabban vernyákol tipikus esete), vagy egyszerűen szerintük ez a jó – mindhárom eshetőség szörnyű. ráadásul olyan remekül zárt közösséget alkotnak, hogy nem is igen lehet velük kommunikálni.
mint a címben: magyar gárda, oh my god.
beszélgettem ma az Antallal. a Steiger antallal. Antal köszöni jól van, bár szívesebben lenne mondjuk a horvát tengerparton, a sós levegő azt mondja jót tesz neki és kevésbé terheli le a szervezetét mint a kalcium-claritine-rhinospray kombó amit mostanában tol.
Azt mondta az Antal, hogy neki tulajdonképpen fekszik a magyar gárda. jó svádájú magyar gyerekek, akik holnaptól uniformisban kaparják a graffitit és irtják a parlagfüvet. Antal mostanában eléggé odavan minden olyasmiért ami a parlagfüvek ellen van (és nem csak mostanában: adója egy százalékát is ilyesmire ajánlotta fel), és ezért és csak ezért Antal is áldását adta a dologra. Mindemellett felment a wiwre és gondosan átkattintgatta ismeretlenbe azt a két tagot akik közös ismerőseik voltak a magyargárdistákkal – csak négy ezrelék, motyogta elégedetten. Hozzátette: mivel ő allergiás a parlagfűre, inkább nem lép be a gárdába, hogy így is növelje a parlagfű elkerülésének esélyét, de mindenféleképpen támogatja az ötletet; meg kell tisztítani az országot ezektől a fojtogató parazitáktól.
Egy baj van csak, mondta az Antal, amikor a negyedórás laudatio után kifulladva megállt: ki mondja meg, hogy mi az a parlagfű és mi az a graffiti és mi az a fojtogató parazita. A dolog ugyanis úgy áll, hogy Antal sem erős bioszból, és úgy tudom, a gárdás alakok is inkább törire gyúrtak környezetismeret helyett. Antalnak is nehezére esik megkülönböztetni a parlagfüvet a – mondjuk fekete – ürömtől, vagy ha igazán őszinték akarunk lenni, bármilyen útszéli kórótól. Ami azt illeti, Antal kötőhártyája néha úgy szét van küldve allergia által, hogy egy fenyőfát is képes parlagfűnek nézni. A graffiti meg elég homályos terület: a taggelés graffiti? és a negatív graffiti az graffiti? meg van ez a játék a fénnyel, azt per definitionem sötétben settenkedő alakok csinálják. na az meg végképp minek számít, egyáltalán, üldözendő-e?
Mert tök ciki lenne ha valaki véletlenül parlagfűnek nézne valamit ami nem az. vagy graffitinek. mondom, elég szar ilyenkor az ember szeme, és mi van a a parlagfűellenes sonderkommando veztője, sötétben nem tudja megkülönböztetni ezeket azoktól, és valami olyasmit metsz ki a nemzet testéből ami se nem graffiti, se nem parlagfű, viszont adófizető polgár.
és miért félek attól, hogy ha valaki megkérdezi majd tőle hogy “miért”, akkor a legtöbbek számára már nem is igazán lesz érdekes a válasz?
(Leibträger zur Wache. faszom ebbe az országba és a csőcselék emberekbe akik lakják)
“ráadásul miskolc, mekkora ócska hely. meg kéne tanulni nemet mondani.” – ez volt négy éve. szerinted mi változott?
allergia piros kóddal beörjöngés on. a legkésőbbi kezdet emberemlékezet óta, de a minimális adag claritine (1/2 esténként) így is kiüt pár hétre. és annyi mindent kell elintézni lezombult állapotban is.
Az a helyzet hogy két napja pakolunk, költözik a labor, de legalábbis a lényegi része: a műszerek. Kábé három szobányi műszer plusz annyi papír hogy papírgyűjtéskor bármelyik kisdobos odaadná érte a segge szüzességét a fél karját.
Ez egy rettenetesen ordenáré munka, mivel vannak sarkok ahol valószínűleg már akkor kosz volt amikor anno beköltöztek, és a helyzet az azóta eltelt negyven évben csak romlott, plusz az egyik szobát legalább öt éve gyakorlatilag ki se nyitották (azt, amelyikben van mintegy kétszáz különböző típusú üres sörösüveg).
Ami miatt nem kezdtem el hangosan üvölteni a legelején, hogy most akkor nagyongyorsan jöjjenek a napszámosok és lapátolják az elektronikus hulladékot az az, hogy nem hallgattak volna meg vannak itt rettenetesen szép műszerek ezernyi csavargatható potenciométerrel, kapcsolóval, nagy kerek tárcsákkal, vicces feliratokkal, gyönyörű kijelzőkkel, néha teljesen karcmentes állapotban.
Meg nagy szürke dobozok (kb. akkorák mint egy LCD monitor doboza és 4-6 kilogramm a súlyuk), amire a fő mérésügyi főfőnök csak annyit mondott, hogy “ez egy harveres aluláteresztő szűrő, ma ezt már szoftveresen csináljuk”. Egy 60+ éves nyúlásmérő berendezés amit az ment meg az enyészettől, hogy szerepelt a kétszer kettő néha öt eredeti változatának egyik kulcsjelenetében. Egy rakás csilli-villi állapotban levő eszköz, amit még a közlekedési és építőipari egyetemen vettek leltárba. Elektronikus számológépek, de kb akkorák mint két írógép. Régi oszcilloszkópok. Régi mérőerősítők. Egy adóvevő-rendszer, amit majd a hírközlési főfelügyeletnél (vagy hol) kell leadni, mert frekvenciaköteles. Eszközök, amik a mechanikus és az elektonikus nyúlásmérő berendezések közötti átmenetet képviselik. Ilyen szenzorok, olyan szenzorok. Egy rakás dolog amiről gőzöm sincs hogy mi lehet. Olyan dolgok amikkel ép eszű ember ma már nem kezd dolgozni, tehát csak a helyet foglalja, tehát kidobandó. Így ezek a műszerek nagyrészt le lesznek selejtezve és ki lesznek hajítva.
Így mielőtt ez megtörténne, meg fogok közülük ragadni párat (max 2-3 darabot) és hazaviszem és megpucolom – és az is lehet hogy ki is belezem – őket és ki fogom rakni a már kimentett egy darab (tranzisztoros nyúlásmérő) mellé a szobámba és akkor ott lesznek és szépek lesznek.
ismét az adblock a terítéken, mivel jön az arcba a reklám amióta bevezették az “új, még jó hogy blokkolhatatlan mert az mégjobb” rendszert, ámde van aki ezen is kifog, erre őt megfenyegetik perrel.
Nos, tessék, itt az extension, itt a szűrő, vagy itt tükrözve, installálsz, lemented fájlba a szűrőt, importálod, aztán lehet csodálkozni hogy milyen szép mozdulatlan és átlátható az index oldala ha nem ugrálnak rajta a felesleges hülyeségek (egyesek szerint gyakran a mozdulatlan dolgok is hülyeségek ott de ebbe ne menjünk bele).
(via kispad.hu)
upd.: visszaszívták. egyvalami azért nem világos: ki? miért? minek?
a munka frontján a harc szakadatlan de ma sikerült egy nagy lépést tennem az első folyóiratcikkem (az impact factoros) felé. coming this fall in the bibliotheques. na akkor télak.
nahát, lehozták az Endeavourt, ráadásul egyben. Ügyik. Az űrsiklónak egyébént tök vicces hangja van landolás után, olyan mintha lihegne.
ha még nem tűnt fel, itt az ősz. sajnálom hogy tőlem kell megtudnod.
a helyzet az, hogy remek helyről néztük a tüzijátékot, mégpedig az irodából. sokat javít az élmény minőségén, hogy nem felálltam munka mellől és átmentem az északi oldalra, hanem többnapi (kényszer)pihi, mozi (disturbia, adunk rá egy erős négyes fölét) és sör után történt a dolog.
Akik látták a disturbiát, feltünt, hogy Sarah Roemer, a csaj a filmben mennyire hasonlít Elisabeth Shue-ra, aki meg a csaj a dejó-hogy-már nem játsszák Coctail-ben?
technikai részletek: aug 11-én lejárt a domain reg és mivel nem fizettem a folytatásért, le is kapcsolták egyből a cuccot. a mySQL dump és tárhelymentés 11-én éjjel megvolt, majd az átregisztrálás gapját kihasználva át is költöztettem a (tárhely kivételével) mindent a deja.hu szerverére. Franknak köszönet a technikai segítségért.
Aztán volt WP upgrade 2.2.2-re (kb. 5 percig se tart), ékezetek rendberakása (2 perc, innen automatizálva), K2 fel majd le, ideiglenesen visszakerült az orrszarvús skin, aztán mégis vissza a K2, a kommentspam blokkolására végre van megoldás – még ha némi interakciót igényel is a felhasználótól (bár aki hozzászól az amúgyis interaktív).
Egyébként csütörtök óta heveny gyomorrontásban szenvedek, nem részletezném, csak annyit, hogy azóta mintegy fél kiló krumplit sikerült elfogyasztanom, remek erőben vagyok. a háromnapos ausztriai bringáspihi ugrott, ez van. viszont láttam 3 will smith filmet 12 órán belül.
vagyunk, leszünk. igyekszünk.
elázott a cipőm (pedig új (volt)), a nacim, a zsepim, a pénzem, a telefonom
ami azt jelenti, hogy kezdhetitek küldeni a telefonszámokat a szerkesztőségbe mert kevés esélyt látok a kütyü megmentésére; még kevesebb kimenős és bejövő hívás, stb.
a táskám (belülről!) a polár felsőm, a pólóm, a zoknim, alsónacit nyár lévén nem hordok, nameg a bringám (a fixi). és miután ez megtörtént, még egy órát bóklásztam a sötétben segítési célzattal aztán rakpart-árpáshíd-váci-dózsa-damjanich-nefelejcs, forró fürdő
a cigim nem ázott el, mert elölrelátó módon elraktam a nagyontitkos rekeszbe.
de így is jó, vagyis így jó.
Mondjon a nyájas olvasó két foglalkozást aminek a legtöbb képviselőjét lenézi. Nem az előítéletei miatt, hanem a saját tapasztalat jogán. Ugyehogy az egyik a rendőr, a másik meg a tornatanár? Nem is csoda, hogy a rendőrből lett tornatanár anno elsőként – mondhatni alanyi jogon – került fel a halállistára.
hidegkút-esztergom-visegrád-sztendre-hidegkút, 113 km, 3:29+4p tökvakarás, új kategória kell ezeknek. a komfort valahol 90 km körül tűnik el, de az is lehet, hogy egy és két óra között többet kéne zabálnom
egyszer mindennek vége szakad – befejeztem a HP7et (sok megoldással nem tudok egyetérteni de okés a sztori), a valóság egy főnöki telefon formájában visszaránt (holnap futárként kezdek LOL) – ésde most még hátravan a bringázás, ami 50% fun 50% sweat.
micsoda fasz vagyok így este jövök rá hogy mégiscsak el kellett volna menni tekerni egy jónagyot, szóval holnap esztergom-visegrád-szenendre kör, reggel.
a semmittevésbe egészen jól belejöttem, kizökkenteni sem lehet belőle nagyon
alapvetően nem megy a fetrengős semmittevés (szerdára már menni fog, de akkor már késő lesz!), úgyhogy délután lett belőle rekreáció.
- hidegkút-esztergom-dobogókő-hidegkút (2:44+summa 5 perc tökvakarás, 85 km)
- kaja. főzni csak a tésztát kellett (hja, a családi fészek felkészültsége), úgyhogy penne, párolt-darált hús, gombás-paradicsomos szósz
- a családi eb megsétáltatása. ebben az volt a kihívás hogy nem hallgat rám a kamu, úgyhogy egyes számú fénypont: 5 percig ordibálva rohantam a kamu után, hogy ne, nem akarod te azt, de a mocsok csak ügetett és néha hátrapillantott párszor hogy kell-e gyorsítania ha pont az orrom előtt akar beleugrani a birkák itatójába. miután a nyakánál fogva kirángattam, láncra pórázra vertrem és törökülésben pihegtem, lepisilt egy kutya (kettes számú fénypont, feledném). szerintem holnap nem sétálunk.
mármint ha jól számolom, de már most látom hogy nem számolom jól, mert mér csak három, bár a maival együtt, pihi
felvigyázás a családi ebre bringa bringa bringa alvás evés TV lazulás kocka semmittevés
az a híd Minnesotában – a szerkesztőség birtokába került tavalyi allapotfelmérés dokumentációja alapján – fáradás miatt ment tönkre, részletek később (miaza fáradás miért érdekes), most pihi van
most pedig elmondom hogy miért volt ez fontos és akkor megérted hogy miért normális mégiscsak, hogy ezen a héten most vagyok harmadszor itthon és az ágyam vagy a beddinge helyett két órát alszom hajnalban a főnököm kanapéján vagy az asztalomra borulva. nem azért mert híd, vagyis nem csak azért.
május-júniusban sikerült úgy megborulnom a munkával (szabihíd terhelés + kiértékelés, négyvagyhány hónapos K+F kísérletsorozat lezárása, félévzárás ZH hegyekkel, diplomatervezők, plusz a dunaújvárosi mérés kezdete/előkészítése, plusz a magánéletem) és emiatt elég sok dolgot elbasztam ahhoz, hogy a főnököm átállított kézi vezérlésre: két-három napos határidők, folyamatos kontroll. ego a romokban, hullafáradtság, tenger munka, és az, hogy hátbazmeg most fel kell állni innen, és most kell felállni.
elkezdtem, és ez annyira sikerült, hogy három hete kaptam három embert magam alá (egy önjárót és két irányítandót) és azt a feladatot, hogy a mérést – a szintezés kivételével – értékeljük ki. ez kb 400 mega nyers mérési adatot jelent; három nagyon nagy híd (összesen öt szerkezet, bár ezek közül csak néggyel volt dolgom) próbaterhelése, gyakorlatilag az összes szóbajöhető mérésfajta, ráadásul a mérő/méréskiértékelő főguru nem nagyon tud részt venni a munkában, mert ő az igen kiváló (nem az) dunaújvárosi hengermű mérésével és kiértékelésével szív.
na ez az a feladat amit ma leadtunk és ez az amivel kapcsolatban tegnap visszahallottam két elismerő nyilatkozatot két olyan embertől, akik simán a hidász szakma top 10-es listájában vannak – az egyik a dunaújvárosi mederhíd főtervezője, akinek ugye a hídját értékeltük, a másik csinálta pl. a Mária Valéria beemelést illetve most az egy kilométeres jobbparti ártéri híd betolását.
szerintem ezért érite meg az elmúlt időszak, nem másért. nem mellesleg pár négyzetméterrel beljebb vagyok a lakásomban (még ha a négyzetméter nem is hosszegység), és most tényleg lesz egy-két hét amikor megpróbálok megtanulni aludni, semmitteni és visszakunyerálni magam azokhoz akikkel nem tartottam a kapcsolatot az elmúlt hetekben/hónapokban. vedd fel a telefont ha csörög, pls.
nem tudom, mondtam-e már hogy amellett, hogy amikor kijön az eredmény és jó vagy nagyon jó vagy épp elég jó, szóval amikor beérik a munka gyümölcse, akkor jó, egyébként meg a picsába kívánom ezt az egészet. túl keveset ad és túl sokat vesz el.
az se kompenzál majd ha ebből veszek lakást (mint ahogy nem is, tehát tényleg nem kompenzál).
persze lehet hogy bennem van a hiba. viszont most nem tévedek.
