utólag kicsit sajnálom az egyébként szimpatikus rendezőt aki a film előtt felment a szinpadra és kiemelte, hogy lehet nevetni a filmen, meg hogy “based on a true story”.
és valóban, van valami abban amikor az emós csajt (apja hullákal csencselő temetkezési vállalkozó, a házban van egy krematórium is) megdugja egy koporsóban az avokádóarcú srác (aki hetek óta próbál megszabadulni szeretett nagybátyja hullájától), de mégis, hogy elkerülje a rendezővel való ismételt szembenézés lehetőségét, a tisztelt fesztiválközönség egy emberként támadta meg az ajtót amint feltűnt a végefőcím. so did we.
(Ezt a bejegyzést még nem értékelték)
Loading ...
