Mit – lehajlásmérés.

A legalapvetőbb mérés a híd alakjának megmérése statikus teher alatt. Ez nagyjából annyit jelent, hogy különböző formációkban feláll a hídra egy csomó ismert súlyra megpakolt teherautó, kikapcsolják a motort (a sofőrök kiszállnak cigizni), majd szintezőműszerekkel végigmérjük, hogy a híd milyen alakot vesz fel a terhelés hatására. Ez viszonylag egyszerűen hangzik, de elég sok tervezést és előkészítést igényel. Nameg odalfigyelést.
A tervezés része egyrészt abból áll, hogy ki kell találni, milyen teherállásokban fogunk mérni, és hogy az adott teherállásokban pontosan hova álljanak a kocsik. Ez nagyban függ a híd statikájától, úgyhogy csak általánosságban: meg kell mérni a híd alakját totális leterhelés alatt és kell mérni kétféle féloldalas terhet, az egyiknél a híd hossztengelye mentén, a másiknál az erre merőleges irányban féloldalas a teher. Így a mért lehajlások alapján képet kapunk a híd hajlítási merevségéről (a szimmetrikus elrendezésű teherből), a csavarási merevségéről illetve arról, hogy egy adott helyen felrakott teher milyen arányban oszlik meg a főtartók között (ez a kereszteloszlás).
A hatékony méréshez meg kell tervezni hogy hol álljanak a szintezőműszerek és hol legyenek a pontok ahova a figuráns feláll a szintezőléccel. Gondoskodni kell arról, hogy a műszernél álló leolvasó le is tudja olvasni a lécet (ne lógjon semmi közbe, legyen fény), és végig szem előtt kell tartani, hogy a szintezési pontok és a műszer távolsága sem lehet akármennyi. Kell egy előre elkészített jegyzőkönyv, amibe fel lehet írni az adatokat.
Az előkészítéssel simán el lehet tölteni három napot: ellenőrizni kell a műszerlábakat, a műszereket (ismert magasságú pontok mérésével), a léceket. Ha valami nem klappol, irány a szervíz. Meg kell csinálni a mérési tervet, a jegyzőkönyveket úgy, hogy a mérés során már csak számokat kelljen írni beléjük, fel kell jelölni a mérési pontokat és a szintezőműszerek helyeit, a mérési pontokban el kell helyezni a fix pontot (hilti szög vagy ragasztott tappancs). A teherautók felállási helyeit is centiméteres pontossággal fel kell jelölni a hídon, hogy a mérés során ezzel már ne legyen gond. Tulajdonképpen az egészet úgy kell előkészíteni, hogy akik mérnek nincsenek tisztában minden részlettel – a mérés előtt nem sokkal kapnak pár papírt és az alapján dolgoznak – de persze jól értenek az egészhez és már mérés közben is fejben számolnak, összehasonlítják az eredményeket.
A teljes mérés megkezdése előtt lezárják a hidat (esetenként a gyalogosok elől is) és felállítják a műszereket. A műszerek nem mozdulhatnak el a mérés során, különben az egész mérés kuka. Egy teherállás mérése azzal kezdődik, hogy a teherautók beállításáért felelős személy elrendezi a kocsikat. Motor kikapcs, mehet a mérés. A szintezést általában legalább két csoport végzi: az egyik az egyik főtartónál, a másik a másik főtartónál megy végig, egy csoport csak nagyon rövid hidaknál szokott lenni. A csoportban van egy leolvasó, egy jegyzőkönyvvezető aki ír (és ha nincs elég fény bevilágít a szintezőműszerbe holgy lehessenlátni a szálkeresztet és a számokat), egy figuráns és (ismét csak sötétben) az a szerencsétlen, aki nem csinál mást, minthogy megvilágítja a lécet azon a részen ahol a leolvasás történik. A Szabadság-híd elég nagy mérés volt: négy ilyen csoport dolgozott, csoportonként 3 műszerrel, műszerenként nyolc szintezési ponttal, így egy teherállást kb. fél óra alatt lehetett felmérni. Összesen 32 kocsit kellett irányítani, 15 teherállás volt, este nyolckor kezdtünk, számoljatok.
Megjegyzés: az úton-útfélen látható felmérés, amikor a láthatósági mellénybe öltözött szerencsétlen áll egy kb. embermagas prizmás pálcával a hatvannal száguldó autók között, az nem ez a fajta mérés, ott ők teodolittal dolgoznak és jó esetben milliméteres pontossággal mérnek, mi egy előre felvett vonal mentén szintezünk kb. 0,1 mm pontossággal.

(folyt köv.)

(Ezt a bejegyzést még nem értékelték)

 Loading ...