ó az én próféta lelkem. igazán ideje hogy történjék valami jó is ezen a napon.
Archive for március, 2007
egész délelőtt szart lapátoltam már elnézést a kifejezésért, magamét is (kicsit), másét is (nemkicsit), és a délután hátralevő része se lesz különb, sőt. ihaj.
3/8 és egész könnyen megy az írás, de hol a faszban lehet a quimby lemezem?
Kicsit elveszve érzem magam ezzel a német cikkel, egyrészt mert egyedül írom, egyesedül és nem is lesz rajta más neve, másrészt mert utálom a német nyelvet írásban, olvashatatlan, meg van ez a derdiedas amire úgy alpból szarok de most nem lehet, harmadszor mert van az egészre két napom, és negyedszer mert a tököm tele van azzal, hogy ezzel a témával ovis szinten foglalkozzak, pedig most muszáj. Lehet hogy úgy kéne csinálni, hogy fogom a 100 oldalnyi szöveget és csak minden ikszedik szót rakom át a cikkbe, hogy pont nyolc oldalnyi legyen. ikszet meghatározom próbálgatással, aztán formázás és csókolom.
(hirtelen telefontól vezéreltetve (olyannyira hogy még az irodát is nyitva hagytam, szerencsére nem rabolták ki)) nem gellért és késő délután, hanem etele és kora délután, a “résfalazás megtekintése dzsuvában” helyett “fúrópajzs indítógödör megtekintése”. Ez egy bazinagy gödör két százméteres fúrópajzzsal, ötmillió csővel, kisvasúttal, és mint az M0 hidat, ezt is kb. harminc – na jó, ötven – ember építi, franciák, németek, magyarok vegyesen, a művezető srác pedig itt is készségesen magyaráz, ami egy remek dolog. Egyelőre nincs semmi dübörgés, de jövő kedden indul a pajzs. Képek itt és majd mindenféle fotoblogokon is.
a nap további részében pedig befejezek egy absztraktot (a szerkesztőség háromnapos szimpóziumra megy Bécsbe, mondtammár?), nyolc sor, két kép, pikkpakkmeglesz, aztán hazahúzok, találkozom négy napja nem látott lakótársaimmal és közlöm velük az örömhírt, hogy a t-rexnek hála már csak maximum harmincat kell aludniuk és máris lesz net, víszintesbe teszem magam, mellemre rakom a laptopot és megnézem a következő részt a twinpeaksből, holnap bedig beteljesedik napok óta dédelgetett vágyam és edzéssel kezdem a napot. ZH-ügyek, német cikk, különmeló, virtuális szerkesztőségköltöztetés, IKEA, diplomázók – dolgos napok ezek.
ja és holnap délután alámerülök a gellért-téri metrógödörbe, lesznek képek (lógok zenével, lógok hengerművel de oda is visszamegyünk még).
upd.: illetve a nagy faszt, hirtelen ötlettől vezéreltetve elhúzok PASO koncertre! végülis hamár feszül a húr, akkor feszüljön rendesen!
az Ismeretlen Accespointtulajdonos vasárnap lekódolta a hálózatát – mit lekódolta! elrejtette az SSID-t! valami profi keze van a dologban. az elmúlt 2 hétben már csak úgy tudtunk kapcsolódni, hogy egyeztetnünk kellett a lakótársakkal, hogy akkor most én le te fel stb., mert különben percenként bontott a kapcsolat. Valószínűleg az történt, hogy négy gépről használtuk a routert egyszerre és néha be akart mászni egy ötödik is, és ez soknak bizonyult. Vagy valami ilyen zsúfoltság-jellegű gond merülhetett fel, mindenesetre kötöttem szerződést, pár héten belül lesz egy kódolt, MAC-szűrt (megszűrt hehh) elrejtett ID-jű hálózatunk.
Csendben jelzem (azért, mert kicsinyes dolog és nem fontos), hogy nem kellene routert vennem, ha november elején nem veszi el az agyamat a hülyeség ésvagy kicsinyes geci vagyok. Vagy csak kevésbé feledékeny. Lenne egy fasza konzervnyitóm is, btw. Lehet hogy egyszer majd becserélem az érthetetlen módon hozzám került sony z3-asra. Azok a dolgok pedig, amik nem konzervnyitók, wi-fi routerek vagy mobiltelefonok, majd. egyszer. csak.
bassza meg.
upd.: várom a miafaszt keresel az irodában ilyenkor kommenteket.
sikerült hasraütéssel úgy megadni a kihajlási hosszokat egy rácsos tartó melegen hengerelt szelvényű övrúdjához, hogy a relatív karcsúság a két irányban ezredre pontosan azonos, LOL.
szívesen a szemébe néznék annak aki megcsinálta a _colorBlog kódját. még annál is szörnyűbb amit én vagyok képes alkotni káosz néven.
takarót a fejemre (lehetőleg kettőt), magzatpóz, ujjszopás, nyálcsorgós alvás
eszméléskor csoki, a következő Twin Peaks epizód, visszaalvás
rá kell jöjjek, hogy a “reggel leülök és dolgozom” nem az én stílusom, ellentétben az “este nem emelem fel a fenekem”-mel. ez valószínűleg összhangban van azzal hogy korán kelni szörnyű, mint ahogy korán lefeküdni is. különben is, kultúrember nem fekszik le aznap amikor felkelt.
új markolat, a régi lekopott. fekete.
új stucni (A-head-es), a régin egy csavar tartotta az életemet (két éven át…). ez is fekete.
új kormány, a régit elkezdte megenni a stucni. ez is fekete.
új kormánycsapágy. ez már nem önbeállós.
új monoblokk. nem látszik, csak érezni.
új lánc. ezüst.
új fogaskerék hátra (46-16-tal nyomom). ezüst.
kerekek bespannolva, merevek, mint a …
első-hátsó agyak szét-össze.
zsírozás, pucolás, különleges színek kerültek napvilágra.
és ídesapám, már nem zörög a sárhányó.
nulla energiabefektetéssel megy (most is le van kötve különben elszabadul).
örülés.
ők cinálták: VII. ker, Cserhát utca (x)
nem bírom tovább, meg kell törnöm (a hallgatást)
rutintalan gyalogosként* bent felejtettem magam a gyárban, most az első éjszakait várom. vagyis azt, hogy kimenjek elé. legalább annyira szürreálisnak tűnik, mint az, hogy az elefánt legközelebbi rokona a tengerimalac. biztos forrásból tudom, de nem hiszek a forrásnak.
*avagy hülye munkamásniásként
két napig gyalogbéka vagyok, ami a tegnapival együtt három, és tegnap egyből meg is mutatta szebbik arcát a békávé, caplathattam a tandemig gyalog, mert nem járt a negyvenhetes. érdekesek az emberek, az egyik azt mondta mellettem a telefonba hogy már fél órája várja hogy jöjjön egy villamos. ennyi idő alatt gyalog is bárhova, úgyhogy nekivágtam, s lőn.
amig nincs bringám addig nem is írok semmit, nincs miről (ó, dehogy nincs).
nyomom szűkkel, vállszélessel, szélessel. terpeszben, összezárt lábbal, felemelt fejjel. tapsolva, fél kézzel mint a roki. reggel a kávécigi előtt óvatosan tizenöttel bemelegítésképpen, utána több menetben. az elején tizenötösével, beállt, leszakadó karral és többnapos izomlázzal (biciklikormányt remegő kézzel tartva), mostanság harmincöt – negyvenesével, utána enyhén bedurrant izmokkal, nagyon helyes, strandizomra gyúrunk. itthon egész nap, este munka közben, cigi előtt és után, tele gyomorral, üres gyomorral, mindenhogy, mindenkor. a kezem alatt nyöszörgő padlóval, orron kifújt levegővel, fejben számolva, namégöttel, enyhén megizzadva, jobb közérzettel. egy nap kihagyás után kínlóva-átkozódva, megfogadva. kerek számokat szem előtt tartva.
Tóta W. Árpád fiának neve: Adolf.
upd.: persze ez tökre nem igaz.
megbassza a tudjukki, már megint szarakszik a net
tegnap éjjel meló után (nem voltam túl hatékony, vatta volt az agyam helyén) átverekedtem magam a tüntető tömegen (=elegendően nagy ívben elkerültem őket). szerintem annál nagyobb hülyeséget nem nagyon lehet csinálni zavargás alkalmával mint kimenni nyílt terepre és hőzöngeni, elég csak arra gondolni, hogy a sugárutak akkortájt jöttek divatba amikor Napóleon elkezdett ilyesmiket építettni Párizsban – és azt ugye tudjuk, hogy ő a kartács egyik legjobb haverja volt. szóval lázongani csak a kis utcákban érdemes, persze az nem annyira látványos és a hírtévének is nehezebb közvetíteni. a másik meg, hogy a könnygázgránátot nyilván nem térdmagasságban, vízszintesen fogják ellőni, ugyanis 45 fokos szögben repül a legmesszebb, és különben is, húzzatok a picsába haza és akkor nem esik a fejetekre. miután épségben hazaértem nemkis hiszti keretében le lettem baszva hogy volt merszem hazamenni és arra menni amerre mentem. hát úgy, hogy kétezer kilóméterről nehezebb megítélni hogy mivan, mint kétszáz méterről, ugye.
reggel előkapartam az öthetes egymezős lottószelvényemet. a találati arány 0/25, legközelebb inkább sörre költöm azt a párszáz forintot (is). persze csak meló után.
lófasz van a városban, semmi hőzöngés, nyugodtan vonuló árpádsávos hülyék (200 protektoros rendőr a zsinagógánál), töküres utak (sipirc bringázni), verdeső napfény, antal rövidnadrág-rövidujjúban (megy a munkahelyére).
update 2007-10-12: a képregényeket helyhiány miatt leszedtem a szerverről
generáltam magamnak halványkék lepedőt mosógép és törülköző segítségével.
ez olyan kibaszottul férfias.
vakargattam a koszt egy kicsit a nefiben. nem is volt olyan sok, és érdekes módon örömet okozott, persze azért maradt még néhol. egy rendes és tiszta lakás okésabb mint egy koszos (bár a nefi hangsúlyozottan nem volt koszos miután a síelésből hazatérve kénytelen voltam lebaszni a németjeimet hogy szégyent hoztak nemzetükre, a kisebbsg terrorja ugyebár), aztán mindezeken felbuzdulva küldtem egy levelet az fkfnek, hogy mozduljanak mert már megint térdig áll a kosz az utcában.
ez kivételesen nem arrogancia, csak kissé gyanús, ha egy február 18-án este küldött levélre március 7-én azt válaszolják hogy február 19-én soron kívül megcsinálták, noha elvileg hetente kétszer meg kell tenniük.
mi az a ricni?
Antal nevét adatvédelmi okokból kitakartuk
amikor találkozom a főiskolai képzés egy lokális mélypontjával, mindig azt gondolom hogy ez a globális mélypont, kész, ennél nincsen lejjebb. de van. mindig van. ma este két darab kéttámaszú tartót (csak függőleges teher, reakcióerők számítása és igénybevételi ábrák) két órán át magyaráztam.
lesz ugye a most szombat, ami igazából jövő hét péntek. ennek kapcsán:
ha van mondjuk egy takarítónő, akinek az a feladata, hogy a hét minden napján kitakarítsa egy nagy iroda egyik helységét és a teljes irodán egy hét alatt megy végig, akkor ő szombaton ki fogja takarítani ugyanazt a szobát amit holnap kitakarított?
