nem tudom a nevét, na. a paksi halászcsárdást nevezik így most, tudod, a Bem mozinál van, ma nyílt. láttam “nincs ásványviz”-et és szó szerint összedőlő ruhatárat (sírtam volna a röhögéstől, ha nem a fejem mellett pattan le a feje egy M14-es csavarnak), borzasztó zenét és kevés kivételtől eltekintve borzasztó közönséget.
három szóval: NE MENJ ODA.

paff. piff-paff. nem tudom mi teszi, a másfél óra bringázás a hidegben vagy a majdnem hatórás programnak bizonyult akváriumpakolás, de nullában vagyok.
persze az is lehet, hogy a délelőtti tanítás. síkidom súlypontja, tehetetlenségi nyomatéka.
“- írd akkor fel ennek a téglalapnak a statikai nyomatékát az x tengelyre (síkidom statikai nyomatéka: a síkidom területe szorozva a tengely és a síkidom súlypontjának távolságával).
- jó. (megáll, néz előre)
- mi a gond?
- nem tudom hogy kell kiszámolni a téglalap területét.”

első programpont: takarítás. rémületes, hogy mit hagytak itt. porzsák(ok), új felmosószett, mosószerek beszerzése. a porzsák lesz a szűk keresztmetszet, már látom.
aztán ablakok, redőnyök, ajtók, padló, hűtő. opcióként a kamra kitakarítása, amennyiben van elég kapacitás a kukákban, és asszem ezzel el is fog menni a nap nagy része.
holnap szigetelőszivacs kerül a WC és a kamra ablakára és veszek egy kotyogóst az ikeában (vagy ahol kapható).

tegnapelőtt-előtt átmentem a nefibe* ügyeket intézni, és konstatáltam, hogy – különösen a mostanában, lakásnézegetés közben szerzett tapasztalatok fényében – a nefi egy hűdekurvajó lakás. tágas, napfényes, nyugis-csöndes és – nekem legalábbis – ingyen van.
tegnapelőtt este kipengettem a rezsi maradékát a tulajnak.
kihozattam magam az aszuba**, majd cuccokat kocsibabe (5 forduló, á 2 emelet), zúzás a zoob katti*** fölé, és az előre összecsomagolt cuccokat feszítővassal bekényszerítettem a többi mellé a csomagtartóba. irány a nefi, ahol összesen nyolc forduló alatt sikerült felcígölni az életemet a harmadikra. lift nincs, szevasz. a könyvekkel teletömött bazinagy bőröndöt (tömege ~ mint enmagamé) is sikerült felcipelnem úgy, hogy nem raktam le közben. nagy úr a kényszer, de akkor is, rettenetesen büszke voltam. aztán vissza a körútra, kocsi le, irány az ivás.
tegnap “reggel” aztán bringára fel, nefibe el kulcsokat átvenni, majd westend, nefi, bolt, nefi, itt belekényszerítettem két összecsukható dobozt és egy nagy sportzsákot (össztérfogat: ~100 liter) a futárzsákba (térfogat: 25 liter), kicsit kilógott, de nem volt kényelmetlen, mert ennyire jó táskákat gyárt a minimail és irány a sztistván 17****, ahol összepakoltam a maradék dolgokat (kb. tíz perc alatt megvolt, beköltöztem-e?) mindent le a kocsiba (3 forduló á 2 emelet) és át a nefibe, ahol öt forduló á három emelet után végre elmondhattam, hogy mostmár tényleg nagyon kevés van hátra ahhoz, hogy át legyek költözve.
és ha át leszek költözve, akkor meglesz egy év alatt a 2., a 6., az 5. és a 7. kerület. sose vágytam semmi másra minthogy ekkora csavargó legyek (nem).

* ahol laktam már és lakni fogok a jövőben. a nefi.
** ahol a szüleim laknak
*** ahol az elmúlt másfél hónapban laktam
**** ***

folytatásokban gondolkodunk (a második rész mindig szarabb mint az első) de
nem kell bejönnöm a gyárba elsejéig. ami azt jelenti, hogy bejöhetek ha akarok, de nem kell dolgoznom, úgyhogy nem nagyon fogok bejönni.
szombaton cuccolok a nefibe. az holnap van, ha jól nézem.

Osztottam szoroztam és arra jutottam, hogy ha hazamennék és reggel bejönnék az kb felezné az alvásra fordított időt, úgyhogy – bő három év után amikor egy koleszos buli után tántorogva nem találtam el a Bertalan Lajos utcától a Móriczig, a részleteket hagyjuk – igénytelenség ide-oda, összetolom a székeket és ismét gyárbanalvás lesz.

és ez a mai se volt különb, pláne azok után hogy tegnap este én is kezet fogtam Tövisházi Ambrussal

az alapvetés az, hogy szinte minden ingatlanos hülye, mert bárkiből lehet ingatlanközvetítő. a gyakorlat fényesen igazolja az elméletet.
van ugye a pár nagy merchandize cég. OC, DH, stb., meg a kisebb cégek amik utánuk kaparnak. sosincs méretarányos alaprajzuk, ha van, nincs feltüntetve a tájolás, nem lehet velük megértetni, hogy _nem_ megyek el megnézni földszinti lakást, és első emeletit se szívesen veszek. nekem van lábam, látja, most is bringával jöttem. a sztenderd válasz erre az, hogy “jó, de beírom, hátha mégis megtetszik valamelyik”. maguk alatt vágják a fát, mert a második után kb. nulla kedvem lesz elmenni arra amit ajánlanak. úgyis szar, ők meg bukják a jutalékot.
aztán, van a lassú ingatlanos. ő regisztrációkor akadozva felolvassa a bemutató szöveget, amit pár másodperc alatt elolvastam, így még én érzem magam kellemetlenül, amikor mondom neki, hogy köszi nem, következő. van az az ingatlanos, amelyik a regisztrációkor igazi keyboard warrior, hadar, tapasztalt és unja a melóját. ő úgy szűr, hogy “erre a környékre nem költözünk”, majd dobja a lakást. adott esetben azt a környéket golyózza ki ezzel, ahol már laktam pár évet. jó, akkor oda valóban nem költözünk.
aztán pár próbálkozás után már okos az ember, bemondja a paramétereket a telefonba fejből (ár, napfényes, kb. a kerület, csendes, sokadik emeleti, nem kell lift, állapot stb.), tudja hogyan kell úgy betűzni az emailcímet hogy megértsék egyből és hozzáteszi, hogy alaprajzot kérek mailben elsősorban és pár képet, mert atomfizikus vagyok és ez mond nekem sokat, valamint tájolást is kérek, mert az még többet mond. erre küld egy alaprajzot amin látszik, hogy van ablak jobbra is meg balra is, és melléírja, hogy “délelőtt besüt a nap”. köszi.

jó kis cikk ez, bárki is írta.
hozzáfűznivalóm csupán annyi, hogy nem muszáj a trambulinon állva belevizelni a másik fél szájába, elég valami olyasmit mondani kettesben, hogy “keress magadnak egy mérnököt” meg hogy “legközelebb erőltesd meg magad”.
(a – szubjektív – igazság az adott pillanatban szépen becsomagolva sem lehet jóleső, de a stílus! ember!)

az elbocsájtó üzenet mellé – legközelebb kicsit erőltesd meg magad, rám barátként se számíts and stuff – csomagolt információhalmazban kutakszom, néha hányingerrel küzdök.

nem volt jó koncert*. a közönség jó részét például péklapáttal ütögettem volna legszívesebben. a zene túlságosan letisztult, ki(be)gyakorlott. Zsuzsi énekel (ok, a végére azért berekedt). Hiányzott belőle az a kis csúszkálás, amikor az egyik szám jól sikerül a másik rosszul, és emiatt a következő koncertre is lemész, hogy na, most milyen lesz. de asszem csak nyafogok, mert valójában nagyon jól együtt vannak, és ráadásul alig ittam (2 sör nyolctól egyig, PB!). le akartam menni edzésre, ami persze kútba esett mivel az akinek ki kellett volna nyitnia a telepet baszott felkelni és bocsánat helyett csak annyit volt képes kinyögni hogy “hú az ciki”.

*legidegesítőbb kifejezések ever: “az igazat megvallva” és “őszintén szólva”. miért bazmeg, ha nem teszed elé akkor hazudsz?

ja, és pokol. baszd meg. vagy bazd meg, mittudomén.