Azabaaaj, hogy nem szeretek lefeküdni, és ezért nem szeretek felkelni se.

Hat éves vagyok, művészi tornára (nemröhög) járok a Szilfa utcába, ami miatt redszeresen lemaradok a Kengyelfutó gyalogkaukkról.

Hét éves vagyok, hétvégenként nyolckor kelek és megyek viszenk síedzésre a Normafához.

Tizenöt éves vagyok, mögöttem több év sí (Isten áldja Solymosi Gabi nénit) és úszás (többhetes nyári úszótáborokkal), majd egy év kajak (utálom, mindig megaláztak). Be van állítva a stopperem, délután tanulás közben tizenhárom percenként 20 fekvőtámaszt nyomok. A jövő héten emelek huszonötre.
Két éve focizom a hidegkúti fociklubban, ahova bringával járok, van egy stoplis tiszacipőm, amit természetesen nem sikerült megvennem megfelelő méretben, és kb. annyira gyakran járok edzésre hogy egyszer megdöbbenve tapasztalom, hogy nem emlékszem az edző nevére. Jóska bá. Azóta kiderült, hogy a névmemóriám a ritkapocsék, mondhatni ez a skillem.

Tizenhat éves múltam egy hónapja. Tegnap Dalos (kváziállandó tettestárs) unszolására edzésen voltam az evezősökkel, ma nem tudok előre lemenni a suliban a lépcsőn, és ahogy elnézem ez a jövő héten se fog menni. Mindegy, hátrafelé haladva megy a dolog. Két hónap múlva meg tudok majd csinálni akár tíz húzóckodást is és tavasszal kapálózva ugyan, de ki tudom nyomni magam a rúdon. Néha futás helyett kimegyünk elszívni egy cigit a közeli játszótérre. Az első száz kilométeremet vizen egy év alatt szedem össze, de szeretném, ha úgy tudnék evezni mint a Dalos aki előző évben OB-t nyert.

Tizennyolc éves vagyok, suli után bringával megyek orosz különórára, onnan edzésre, ahol azonban inkább csak lógatom a lábam. Este tanulás hullafáradtan, töri-matek: irány a közgáz. Érettségi után egy hónap edzőtábor on the edge jelleggel (napi két edzés plusz ~60 km bringa), majd életem első versenye. Evezni persze még mindig nem tudok, de ebben az évben megvan az első Budapest-Bajám.

Tizenkilenc éves vagyok, nem vettek fel a közgázra, máshova meg nem jelentkeztem. Reggel német, utána edzés, utána némettanulás és egyetemi előkészítő a műszakin nem sok haszonnal de legalább nem soroznak be. Tizenkilenc és fél után megvan a német vizsga, úgyhogy reggel-este edzés. Lenyomom ergón a Dalost, máig érthetetlen elszántsággal végigküldöm a téli a tavaszi és a nyári edzéseket. Ugrásszerű technikai és erőnléti fejlődés után az OB-n beakad egy arany és két bronz, de az egyik bronznak máig jobban örülök mint az összes azóta szedett aranynak. Becsajozok.

Húsz éves vagyok, már megint nem vettek fel a közgázra úgyhogy a műszakin örülök a ketteseknek. Egyre lanyhuló elszántsággal járok evezni, valójában abból az egy évből élek több-kevesebb sikerrel, de az OBra fel tudom szívni magam. Tavasztól őszig bringával majdnem mindenhova. Ugyanaz a csajom.

Huszonhárom éves vagyok, féléves ösztöndíjjal Karlsruheban. Bejárok előadásra. Futva járok a négy kilométerre levő klubba, ahol maradéktalanul végrehajtom az edzést. Semmi mást nem csinálok. Tavasszal itthon folytatom az evezést (borulok egyet Kiságban március 7-én), de valójában megy a hajó alattam mint az álom, minden lehetséges versenyen elindulok, majd hazamegyek valamilyen éremmel. Pályarekord a Római tízkilométeres versenyen, OB arany négypárban. A dolog ára: már nincs csajom és elkúrtam a félévet az egyetemen. Viszont OB-arany meg szkiff 4. hely és megnyerjük a Baját a németekkel and stuff.

Huszonnégy éves vagyok, igazából elegem van az evezésből, csak még nem vettem észre és még nem is fogom vagy másfél évig észrevenni de ezt is csak utólag tudom, ui. erről az időszakról nincs más emlékem mint hogy gecisokat kell dolgozni az egyetemi házikon, egész télen vasbeton és acél házit írok és ebből is elegem van, de a görcsös akarás meghozza az eredményét, az utolsó vizsga után 16 órával már síelek és bár napot egy hétig nem látunk és induláskor lefele kell ásni a kocsiért is, akkor és ott minden rendben van. Tavasszal beindul a mindiggyőztes műszakis egyetemi nyocas. Leevezem a Baját szkiffben, bár majdnem belehalok.

Huszonöt éves vagyok, rutinból nyomom az egyit és mérsékelt lelkesedéssel az edzést. Második helyezett vagyok TDK-n, kari ösztöndíjat kapok és bő két év kihagyás után újra van szexuális életem. Januárban edzés közben eltörik a lábam, nyáron befigyel egy hónap futárkodás a kettő között pedig ilyen házi, olyan házi, amolyan házi, meg szar munka éhbérért egy szak kft-nél, de kezd érdekelni a dolog.

Huszonhat éves vagyok, nem járok edzésre, mert az egyetemen mókolok egy munkán. Két hónap múlva szakítok az aktuális csajommal. Körbeevezem a Genfi tavat bár majdnem belehalok, ezért elhatározom hogy soha többet nem evezek 20 kilométernél többet. Első helyezett vagyok a TDK-n, második az OTDK-n, kari ösztöndíjat még egyszer megkapom. Tavasszal három hónapig ülök egy számítógép előtt diplomaírás címen egy szobában ami – bár a lényeget tekintve akárhol is lehetne – karlsruheban van. A németekkel elindulunk egy százkilométeres versenyen és megnyerjük, de úgy szállok ki hogy most aztán már tényleg soha többet nem akarok hajóba ülni.
Doktorandusznak készülök (asszem) és blogot írok.