délután végighúztam a rettenetesen bedugult városon (Gellért – Pasaréti tér egybefüggő dugó), azaz pontosítok: az, hogy végighúztam az nem annyira igaz, bár a dugóban álló autósok ezt nyilván másképp gondolták, de az alacsony wellnessfaktor miatt olyan volt kimenni Hidegkútra mint Zuzu Petassal beszélgetni. Kurva szar volt, na. De megérte, mert megvan a kutya és van neve is. Egész nap azon agyaltam hogy hogyan lehet eladni azt amivel két hete hipózták az agyamat, ti. hogy a kutya neve – ó irgalom atyja ne hagyj el – Bodza lesz, de szerencsére a hugomnak beugrott egy normális név, úgyhogy a kutya neve Camouflage, a barátainak csak Kamu. A törzskönyvében ígyis valami vállalhatatlan borzalom szerepel. Mint a mellékelt ábra mutatja, Kamu cutenessfaktora kb. csillió.

Archive for március, 2006
bipoláris időjárás
megpróbálok nekifutni mégegyszer. holnap ZHfel óra térkép szóval délután megkérdezem háziorvosomat vagy gyógyszerészemet, mert amellet hogy fájdalmas halálhoz vezet, impotenciát is okoz. meg veszek cigirágót is höhh. mert az nem úgy van hogy ha nem ugrik, akkor lecserélem a 46-15öt 46-16ra. ezekután pedig szemrevételezem a kutyát. (-> meló nuku)
Sok boldogságot és szerencsét, jó szelet és balesetmentes bringázást kívánok annak a pedáltársnak aki összekente kutyaszarral ennek az autónak az ablakát.

nem érdekel a sírás. felnőtt mérnökök vagytok, oldjátok meg. talán akkor basztátok el alaposan, amikor fejőstehénnek néztétek a felhasználókat.
persze a drága pénzen vásá szponzorált sisak teljesen felesleges volt, a maximum amit alakítottam egy darab, túrt hóban leakadt sícipő miatti pillanatnyi egyensúlyvesztés volt, de abból is felálltam hegyfelőli lábbal (oje), mert ilyen ez a carvingtechnika, és ugye aki uralja. még jó hogy protektort nem vettem, csak beleizzadtam volna.
ránc~, csúcs~, fecskefarok~, pillangó~, sátor~, köldök~
Ma délután ez járt az eszemben. Ennek némileg ellentmond, hogy sokan azt se tudják miaz a szinglihorda, de ugyebár csak mert nem tudunk a nevén nevezni valamit, attól az még létezik (vö.: törvény nemismerete), márpedig szinglihordák pár napja léteznek (vö. feketeöves kommunista).
Miközben ezen rágódtam, kis híján oda jutottam hogy az egyébként érdekes és élvezetes munkát nagy nyilvánosság előtt elküldjem a jóbüdösbe, a FORTRANnal és az összes idióta megoldású munkasíkkezeléssel együtt, de aztán kaptam külső segítséget, és megállapítottuk, hogy egy lokális koordinátarendszer törlése nem vonja magával az annak az origójába definiált munkasík törlését. Utólag logikus.
Szal a kód működik, az alkotó elmegy pihenni. Függöny.
Tessék mondani kedves Mikola úr, ha hülyeségeket beszél vagy csúnyát mond és ráverek a vonalzó élével a szájára akkor megjavul?
Ha van egy érdekes-szeretem és fontos munkám meg egy uncsi-nemszeretem nagyonsürgős munkám, akkor inkább nincs is kedvem bemenni dolgozni, azabaaj. Pedig az érdekes most tényleg érdekes, a sürgős meg tényleg sürgős.
Ej… mindig csak a munka, a család meg otthon vár… ráadásul ez 0% több túlóra
(ma sílécvisszavitel miatt gyalogosan jártamkeltem és csak dél körülre értem be, muszáj volt belehúzni)
bringautat keresztbeparkoló rendőrautót, mondd láttál-e már?
feljelentett bringautat keresztbeparkoló rendőrautót, mondd láttál-e már?

hosszas várakozás és hezitálás után ma délután vettem két hím törpe gurámit, nagyon szépek (piros-türkiz mátrix a textúrájuk), és úgy nézem, sajnos mindkettő gombás. mondta az eladócsaj, hogy van itt valahol egy hibás hal, de nem tudja melyik, úgyhogy nézegettük mindet jobbról-balról, de csak sikerült kifogni a rosszat. A másikon meg akkor nem látszott hogy az egyik csápjának a végén ott ülnek a bacik, de itthon egyből kiszúrtam.
szóval basszameg van
holnap veszek még pár halat meg gombaölőt, aztán zsutty halak és zsutty orvosság, hétvégén meg vízcsere. gyógyuljatok meg gyermekeim.
a szülői házban pedig nemsokára lesz egy golden retriever, úgyhogy fel lehet készülni a legrosszabbra: édi-bédi kutyás képek lesznek ezrével.
mindenkinek, aki telefonon, SMSben, kommentben, mailben, wiwen, élőben, sörrel a kezében, üzente, mondta, kívánta: köszönöm :-)
A BMW masina 4 és fél óra alatt felfalta a Schladming-Budapest távot, jó újra itthon, végre tavasz van, (meg minden ami ezzel együtt jár), csak a kampányt tudnám kizárni. A hányinger konkrét oka egy tegnap esti beszélgetés, amikoris a Mikola-féle szabadságjog korlátozással kapcsolatban egyik régi kedves ismerősöm azt találta mondani, hogy tulajdonképpen rendben van a dolog.
Plusz hat fok van és zuhog az eső: itt a főn, aminek azok örülnek a legjobban akik a hétvégére jöttek ki. Megyünk haza. A Boriék maradnak (<- benn vagy név szerint)
A mai napról csak annyit hogy fogalom nélkülivé küldtem magam, a nap végén az inkább egy menettel kevesebb mint egy kórházlátogatással több elv alapján lifttel jöttem le a Hochwurzenről. Szégyellem magam. A nap még mindig süt szóval minden fasza.
(Lenne, ha nem mennénk holnap haza.)
Végigsíeltem a napot. Végig. (na jó. tizenegytől végig). Hátfájás nuku, persze ez a benyelt gyógyszer, bemasszírozott krémek és elvégzett ropogtatások számának ismeretében nem is csoda. Persze a Titkos Receptről se felejtkezzünk meg. Holnap visszük a videokamerát a pályára összetörni.
Ma este három nap bénázás után megoldódott a probléma, ti. hogy miért is viselkedik a netkapcsolatunk úgy, ahogy. Szakértők, figyelem: esettanulmány.
az infrastruktúra egy adsl modem 2Mbit-es kapcsolattal és a rákapcsolt access point. minden számítógép az access pointon keresztül megy a netre. az access point elérése zökkenőmentes, a jel nagyon jó/kiváló. és mégis, a sávszélesség kifele a négy gépen összesen nincs 5 kbit, a pinget ~10%-ban eldobja, de ha nem, akkor is 300 msec a válaszidő. Gyakorlatilag leveleket sem lehet letölteni. Az egyik gépet direktbe a modemre kötve megvan a sávszélesség, minden frankón megy.
A szerkesztőség e heti feladványa: mi volt a hiba? Kérdezni természetesen lehet.
Délelőtt, amíg a többiek sífutottak és a csuklójukat törték, sétáltam egyet a Rittisbergen, szigorúan lefele. Utána elvittük kórházba Bendegúzt, aki a profi csonttörők nyugalmával viselte az egészet, majd a gipszelés után egy órával fél kézzel elvert csocsóban (mázlija volt, na). A kórházban a betegfelvétel és a szabadlábra bocsájtás közötti fél órában élő modelleken csodálhattuk meg hogy milyen változatosan teheti tönkre magát az ember sportolás közben, bónuszként az egyik vitrinben ott figyelt egy csomó modell arról, hogy a törött lábszárcsontokat hogyan szokás megcsavarozni, valamint leszállt a kórház mellett egy mentőhelikopter amiből kiemeltek egy hordágyat és egyből tolták a műtőbe.
a hátam jobban van, holnaptól ismét osztom a zúzást.
Majdnem sikerült végigsíelnem a napot, de sajnos dél körül elkezdett fájni a derekam és kettőre – paradox módon – mindenféle mozgást lehetetlenné tett a síelésen kívül, úgyhogy lebicegtem a hegyről. Azóta lelazítottam minden végtagomat, inputoltam algofelxet, magamra kentem egy rakat dolobenét, ketten is megmasszíroztak (az egyik a Lopez volt) és eközben ropogott is egy kicsit a derekam, tehát lehet hogy reggelre kutya bajom, de egyelőre csak várom hogy múljék a dolog. Kihagyok egy napo ha kell, de ha az sem fog segíteni akkor holnapután orvos -> bérletkassza -> napágyszaküzlet.
Egyébként jó idő van és olvad mint atom, de a hét végéig még biztosan kitart az a bő fél méter ami van. Trivia: a hó igazán az alján olvad, nem a tetején.
ma gyakorlatilag többet lógtam a hüttében mint amennyit síeltem (az ideális államomban a hétfőket egy alpesi hüttében töltjük, de nem mint alkalmazott) és zárás előtt két órával haza is jöttem. 10+ fok van és ragyog a nap, nekem meg sikerült annyira kikészülnöm az elmúlt 5 hónapban (vagy ha úgy tetszik, az elmúlt négy szezonban amikor nem láttam a napot síelés közben) hogy ezt a kettőt jelenleg bőven többre értékelem a kásás és széttúrt hónál ami a pályán van. le is égett az arcom.
főzés közben körülnéztem az üres konyhában és konstatáltam hogy van itt pár haver de nincs egy barát se
megérkeztünk, élünk. az út remekül uncsi volt, a 140-es tempó kb. hatvannak tünt az egy hónapos BMW 330d-ben (alapár: 12 milla. az én apámnak meg tisztikeresztje van). A völgyben tíz fok van, a gleccseren enyhén fagy. kék az ég, nulla a felhő, napoztam egy picit a ház előtt félmeztelenül. net is van. síbotot nem hoztam.
a remek minőségű fotón karlsruhe látható szponzorált sisakjában. a szponzoroknak ezúttal is köszönjük a nagylelkű hozzájárulást!
mit érdemel, aki negyed hatkor indul el sisakot vásárolni, miközben tudja hogy hatkor minden zár?
ennek ellenére négy helyet sikerült meglátogatni (vajmi kevés sikerrel). fixi rulz.
befejeztem egy melót, került E111-es kártyám, szal idén nem lesz kulccsonttörés (se), lécem is van, sapka, sál, kesztyű, szemüveg, bérlet
megyüüünk
bazmeg ha Törpfalván Aprajafalván ilyen idő lenne márciusban, a törpök barna folttal a seggükön rohannának Törpapához hogy mire készül már megint a Hókuszpók
ma este, ignore listás. mostanában amúgyis gondoltam-e kicsit néha-néha rátok, és bár mondhatnám hogy egyetlen ember esetleges megjelenése is elég a távolmaradáshoz, úgy tűnik tíz év alatt összességében több jó élmény kopott ki mint ahány rossz. ne hánytorgassuk.
szeretném azt hinni hogy csak elméletben vagyok lúzer, de sajnos a gyakorlat rámcáfol. pedig milyen jó lett volna ma este összedobni azt a kódot ami(nek a hiánya) miatt holnap korán kell kelnem.
hábazz, ha anno Rómában ennyi fok lett volna, eleve kudarcra van ítélve a merénylet: nem volt meg a megfelelő technika a huszonöt réteg bundabugyi átszúrásához. igaza van Orbánnak, le lehetne cserélni a ruhát nemzett testemen, mondjuk pólóra.































