a kvázistandard egy órás reggeli kávésbögre-ölelgetős kómábanvergődést sikerült leszorítani fél órára, a következő hetirendi pont a vekker lehetőleg fokozatos (fájdalommentes) korábbraálítása és ezzel egyidőben a munkaaktivitás korábbi szintre emelése lesz, nehéz napoknak nézünk elibe, cserébe végre megint párosszámú év jön, arcomat a szélbe, bátor tekintettel az órák óta felkelt napba, vár a jövő.
Archive for december, 2005
állandó telefonkapcsolatban vagyunk velük. vagyis, állandóan hívnak minket, és beszélnek beszélnek beszélnek amíg nem bontjuk a vonalat. ez általában erős basszátokmeg-hangulatot teremt, amin persze utólag remekül lehet szórakozni, de nem ma: ma ugyanis Orbán Viktor férfias hangjára voltunk kénytelenek ébredni. viktor határozott hangon osztotta az észt (pont úgy ahogy a másik kettő szokta), így a kóma és a három másodperces minta ellenére is megragadtak bennem, olyan konkrét utalások, hogy pl. “az emberek”, meg persze a gondolat, hogy basszameg hát nem nézek tévét és nem hallgatok kereskedelmi adókat hogy minél távolabb tartsam magam az ilyen szeméttől, menjetek a picsába mind ahogy vagytok (aztán függöny).
Ébredés után meg, hogy most akkor valóban piktogram-alapon megy majd a kampány? Rendben van, szépen be fog olvadni az egész a persil és a katabol-reklámok közé. csak viselni ne kelljen.
basszus bejött neki az ötlet, nem ez hülyeség, a bejött az ötlet az kb. ezer dollárnál volt, mondjuk inkább úgy, hogy a srácnak sikerült túladnia egymillió pixelen á 1$, nem is igen tudom eldönteni hogy ez az ő ötletének a zsenialitásából következik vagy az embereket ennyire be lehet hülyíteni néhány nagynevű portálon lejövő cikkel.
a szerkesztőség korábbi igétetéhez híven figyel és tudósít.
tegnap este – stílszerűen – a kerék vendéglőben gyűlt össze 15-20 a témával komolyan foglalkozó ember (civilszervezetek, kerékpárgyártók képviselői, minisztériumi emberek, kerékpáros szövetség stb. (meg persze a szerkesztőség)) egy rövid megbeszélésre és újévi koccintásra. Én eddig nem nagyon láttam, hogy a mi kis underground-szervezkedésünk felett mit csinálnak azok, akiktől nagyban függ, hogy mi hogyan fejlődik majd bringás ügyben, és mivel a tegnapi találkozó inkább csak informális volt, pontos részretekről nem tudok mondani semmit, de pár dolog azért felmerült, úgyhogy ezeket a teljesség igénye nélkül megosztom.
Ami nekem kis csalódást okozott (de csak az egoizmusom miatt), hogy a városi bringázásról nagyon kevés szó esett, úgy tűnik, a minisztérium inkább a vidéki, regionális alapú kerékpárút-fejlesztésre összpontosít, aminek célja alapvetően a vidéki kistérségek kerékpáros turizmusának fellendítése lenne, részben állami pénzből, részben pályázható keretekből. Ezzel kapcsolatban tavasszal-nyáron egy az egész országra kiterjedő kerékpárút-felmérésre kerül majd sor, aminek célja, hogy létrejöjjön egy adatbázis ami attól kezdve naprakészen tartható. Ez nem csak azt tartalmazná, hogy hol vannak bringautak, hanem azt is, hogy milyen állapotban vannak, bringaútként használják-e őket, illetve, hogy egyáltalán használhatóak-e bringaútként? Itt ezer kilométerres nagyságrendről van szó, a munka tehát nem kicsi, ha valakinek van hozzá kedve, ehhez a programhoz lehet csatlakozni.
Természetesen szóba került az is, hogy a fejlesztésre mennyi pénz elérhető, amiről csak annyit tudok mondani, hogy jóval több mint amennyi az elmúlt években volt, hurrá.
A másik fontos vonal a kresz-szabályok módosításával kapcsolatos. Nekem úgy jött le, hogy kb. egy éven belül teljesen új kreszt csinálnak, és ebben lehet hogy jópár olyan módosítás is lesz, amiben a bringások érintettek. Nem, nem lesz kötelező bukósisak és fényvisszaverő mellény (vagy legalábbis tegnap mindenki ellene volt), viszont lesz több kisebb módosítás de konkrétan sajnos nem tudom mik, esetleg majd utánaérdeklődöm.
Felmerült egy olyan javaslat, hogy a kereskedelmi forgalomban kapható bringákat valamilyen módon osztályozni kéne a felszereltség, használhatóság szempontjából, így a szar tescos bringákat pl. szinte nem lehetne forgalomba hozni.
Szó esett arról is, hogy tavasz elején egy kisebb szakértői csoport ellátogatna egy európai városba, ahol a helyi szakemberektől lehetne leszívni nagyon sok értékes tapasztalatot – az okos ugyebár a más hibájából tanul, így nem volna hülyeség megkérdezni pl. a bécsi szinténzenészeket, hogy hogyan kell nekifogni, és milyen megoldásokat érdemes alkalmazni bringaút-hálózat fejlesztése során egy olyan városban ahol gyakorlatilag nincsenek bicikliutak (bpről beszélek).
azt hiszem, nagyjából ennyi volt a lényeg. Összességében szimpatikus volt amit láttam, mert úgy tűnik, hogy nem csak megmozdult valami idén, hanem komolyan is veszik a dolgot, időt-pénzt is feccölnek bele rendesen és ésszel csinálják. Hajrá.
hogy a halaim uszonyrothadásban szenvednek, de már nem sokáig, mert ma délután betáraztam hozzájuk 30 ml sötétzöld szutykot, amitől türkizzöld lett a víz, kb úgy néz ki akvárium mint valami sugárfertőzött medence. (btw, egy UL szerint a paksi atomerőmű hűtővizének kifolyójában piranják élnek)
délután és kifúrták a fogamat és betömték, és életemben először nem kértem fájdalomcsillapítást, mert ha a bölcsességfog környékére adják akkor négy óráig nuku duma (nochdazu: nuku evés) és ehhez képest elviselhetőnek tűnt pár perc fájdalom. így utólag jó csere volt.
a végére maradt a rossz hír: szegény kleo végül elaludt, nem bírt a halálos vírussal.
Tudja-e Ön, hogy miért olyan a billentyűzetkiosztás, amilyen? Azért, mert amikor megkonstruálták az első mechanikus írógépeket, fontos szempont volt, hogy a papírra ütő karok ne akadjanak össze, ezért úgy rakták a klaviatúrára a betűket, ahogy azt – az angol nyelv alapján meghatározott – betűkövetési valószínűség szerint ebből a szemponból a legoptimálisabbnak találták. Tehát, ha angolul vered az írógépet, egyszer jobbról jön a kar, másszor balról (kábé). Ehhez az eredeti elrendezéshez képest a magyar kicsit más, fel van ugyebár cserélve az y meg a z és van pár ékezetes, de vannak országok ahol még ennél is messzebb mentek: aki ült már azerty-kiosztásos francia számítógép előtt az tudja miről beszélek.
Aztán eltelt kb százharminc év, jöttek az elektromos írógépek, a margarétafej, a gömbfej, a Kodex2000 és a PC, és minden változott, de a billentyűzetkiosztás ugyanaz maradt, pedig ma már semmi sem indokolja, hogy qwerty-t (magyarországon qwertz-t) használjunk, csak a megszokás. A követési valószínűségek ismeretében minden nyelvre külön lehetne optimálni klaviatúrát: csak be kell rakni a nyolc ujj alá a leggyakoribb betűket (valamiféle okos sorrendben persze), többi gyakorit meg középre (szintén okosan elhelyezve) és szevasz.
Hatalmas káosz lenne belőle, gondoljunk csak arra, hogy mennyiben különbözne mondjuk a cseh klaviatúra a magyartól. Viszont, milyen jó (gyors, egészséges) lenne úgy gépelni, hogy szinte fel sem kell felemelni az ujjakat a billenytyűkről.
Mit tegyünk hát (már ha akarunk tenni valamit).
Amennyiben nincs kedvünk elmélyedni az ergonómiában és írni egy programot ami egy megfelelően nagy szóadatbázis alapján meghatározza a követési valószínűségeket, és ezek alapján megcsinálja az optimális kiosztást, hogy aztán legyen egy olyan billentyűzetünk, amitől mindenki idegbajt kap kivéve az alkotóját (bár valószínűleg ő is), gondolkodjunk el az angol nyelvre optimált dvorak-kiosztáson, amit alkotói úgy terveztek, hogy minél kevesebb mozgással lehessen elérni a leggyakrabban használt betűket. Sajnos a dvorak-kiosztásnak szinte semmi köze nincs a qwerty-hez, tehát gyakorlatilag újra meg kell tanulni gépelni hogy használni tudjuk (és tegye fel a kezét aki hallott már erről a hetven éve kitalált cuccról).
Kettes számú alternatívaként az XPeRT-kiosztás jöhet szóba. Ez a kiosztás nem sokat változtat a qwerty-n (csak két billenytyűt cserél fel), ráadásul két e van rajta, tehát gyakorlatilag a magyar nyelvre van kitalálva, meglátjuk mennyire fog elterjedni.
Harmadik megoldás lehet a na-ebbe-se-fektetnék-pénzt kategória győztese, ez a remek ötlet.
Persze a kényelmes gépelésre van negyedik, ötödik, hatodik megoldás is (ez a cikk nem a spanyolviaszról szól), de a legegyszerűbb venni billentyűmatricát (~0,5 kHUF) és ragasztani, konfigurálni. dvorakot, vagy xpertet. szerintem.
még hogy korai. srácok. éjfélre meghirdetett koncertet nem kezdünk kettőkor, bármekkora is az arcunk. hm?
hogy semmi sem fogható a szabadban való vizeléshez, és én úgy gondolom, hogy urbánus környezetben minderre a Lendvay utca 28 az ideális helyszín. Még a biztonságiakkal is lehet csevegni közben.
nem írok, nem olvasok. mozizok (zom). ágyban, párnák közt.
nem petőfit kaptam, de ezt majd holnap részletezem (verseskönyv-kritika! és én írom! hova tart a világ?). tiltakozom az ünnepi nyitvatartási rend ellen. keresztbe tesz. úgy gondolom, holnap korai-colorstar, gödör.
na mi a helyzet? hogy csúszik a negyedik repeta? bejglimérgezés? szaloncukor túladagolás? felborult karácsonyfa? új kütyük a házban? rokonok? ötezer oldal ovasnivaló? rápihenés a szilveszteri kötelezőre? hat film három nap alatt? punnyadáshegyek? kedden munka? (persze!)
meséljetek, kiíváncsi vagyok.
“A hagyományokat is tisztelő helyen 11-től kezdhetnek sörözni a bulizásban kevéssé engedékeny biciklisfutárok, küldhetik el emailjeiket a laptopos, wifi-függő külföldiek, a bloggerek pedig egy érzelmes, karácsonyi post után itt beszélhetik meg, ki kit vett fel ünnepileg a linkjei közé.”
forrás: index.hu
LOL
akkor a diákszámlából legyen elektronikus számla, plusz netbank, és szeretnék egy dombornyomott kártyát is, e helyett – mondtam, és nyújtottam felé a félig eltört, ütött-kopott cirrus maestrot.
rendben – mondta a fiatal srác, majd egyik kezével nyúlt a kártyáért, a másikkal a lyukasztóért és egy gyors mozdulattal két hétre fizetésképtelenné tett.
hiánygazdaság van bakker, nem volt nyuszis mamusz, vettem viszont egy hídépítési szakkönyvet: híd a kwai folyón. igen, ilyen viccesek vagyunk, de még ezt is lehet fokozni: csak ma, csak önöknek.
van egyébként egy jó hírem is: holnap rövidebb lesz az éjszaka mint ma, és ez így megy majd június közepéig.
az az újítás, hogy előbb ajándékot veszünk, utána húzunk. remek. most akkor elmegyek venni egy tábla csokit meg egy üres kazettát nyuszis mamuszt.
cordless billenytyűzet és egér install előtt régi cucc eltávolítási procedúra: reboot reboot reboot. a harmadik rebootra a user’s guide eltáolítása után volt szüksége a rendszarnak. atomot, jónagyot.
és Jack, ha hozod a DVDket, tőlük rendelj. végülis, ha lopunk akkor lopjunk rendesen (méghacsak TVről digitalizált anyagról van is szó) és ne csak a szinténzenészeknek kopjon fel az álluk hanem az ügyvédbérenceiknek is.
forrás: lipilee
vajon tényleg nincs lehetőség olyanra a wiwen, hogy feladjak egy olyan aprót, hogy mondjuk “haló, venni akarok egy használt 15″os (esetleg kisebb) TFT monitort”, vagy csak én vagyok annyira béna hogy nem találom?
haló, venni akarok egy használt 15″os (esetleg kisebb) TFT monitort. olcsó legyen, meg sajnos nemmindegy a tipusa, azabaj. <- ez itt a remek alkalom arra, hogy kidobd eladd a régi kicsit és vegyél egy új nagyot, éljen a karácsony. dobj mailt, megbeszéljük, karlsruhe kukac karlsruhe ponthu. (most detektáltam, hogy nincs mailcím az oldalon odarakva, na majd lesz (egyszer))
dupla defekt. két percig tartott amig sikerült megmozdítani a hátsó kerék anyáját (a korrózió összetart), majd pár perc molyolás után konstatáltam, hogy sikerült megtörni a külsőben az acélszálakat és azok szépen szitává lyuggatták a hátsó kereket. az elsőt még nem mertem megnézni.
most pedig következik a fogösszszorításos BKV meg a mégfogösszeszorításosabb két külső két belső. nameg az anyázás.
Szombat este felmerült bennem a kérdés, hogy vajon mi a francról nevezték el az angolszászok a “kéretlen elektronikus üzenet”-et spamnek? Mivel épp az utcán gyalogoltunk fagyoskodtunk a kedvenc angoltanárommal, konkrét információk hiányában kitaláltuk, hogy esetleg valami betüszó, és ha az, akkor lehetne pl. some pretty annoying mail, és ennek annyira örültünk (ti. hogy kitaláltunk rá valamit ami akár igaz is lehet) hogy elraktuk a témát aludni.
de másnap a téma felébredt, úgyhogy nekiugrottunk valami vastag angol-angol szótárral meg a wikivel, így mostmár tudjuk, hogy a spam az a löncshús angol neve, és hogy az angolok a második világháború alatt, annyi spamet ettek, hogy egy életre megutálták ezt a finom zsíros kocsonyás porcogós bádogízű eledelt. És mivel ennyire sokan ennyire utálták, a Monthy Python csinált belőle egy meglehetősen vicces jelenetet, ahonnan a korai usenetes közönség lenyúlta. A spam sketch a jutyubon:
egész nap otthon maradtam mint a zaállat, aztán kamu koncert a trafóban, BKVval megközelítve
nem szoktam nagyon felöltözni utcára. meleg pulcsi, meleg kabát, farmer, szevasz. gyalog nagyondurvánhideg van, pár perce még infralámpával melengettem az orcámat, mert félig lefagyott. ehhez képest bringán szokott lenni rajtam plusz két réteg, a külső szélálló-vízálló, plusz sapka, sisak, kesztyű, maszk, térdvédő stb., és fél óránál többet sosem vagyok a szabadban. a tél szörnyű dolog, fázni nagyon rossz és nem hiszem hogy képes lennék annyira felöltözni bkvzáshoz mint amennyire bringázáshoz. és a bringán sosem fázom, pörgökmozgok, a maxfélóra végére nagyonpicit leizzadok. nagyon hideg van odakint. nagyon. nem is értem hogyan élte túl az emberiség a jégkorszakot, biztos az ufók adtak neki radiátort.
o-ó. úgy tűnik, a kedvenc farmerom a másik térdénél is elgyengült
arra gondoltam, hogy ez a nap lehetne olyan amikor minden kis szarságot leírok, mert mérne.
előbb a telefonban azt találta mondani nekem kioktató hangon a fénycső-piac egyik főszereplő cégének (osram) egyébként igen segítőkész munkatársa, hogy “hát persze, ott kellett volna kezdenie az érdeklődést”. tudniillik, hogy ha fénycsövet akarok venni akváriumhoz, akkor először egy díszállatkereskedést hívjak, ne pedig az osram hivatalos képvselőjét. aha. golyóstollat is akarok veni, hova menjek? csapágyboltba vagy baromfitenyésztőhöz?
a leg- (hm. bármit mondok, anyázás lesz belőle) szóval elég khm, impulzív és megint elkezdett blogot írni, és ez megér egy ojet, oje.
egyébként taknyom-nyálam egyben de muszáj elmennem venni fénycsövet a kváziállatoknak mert kiégett, utána kétóránként tízperc infralámpa, kipurgálom a kórt ha beledöglök is.
kapjon fel a hype. ez nem gáz, csak annyit kell mondani ha megkérdik tőled hogy miezésmiért, hogy “ez cool”. persze csak lazán, úgy, hogy attól kezdve ne hype legyen a dolog, hanem trendi, de szigorúan csak holnaptól, amiben tehát te ott vagy rögtön az elsők közt, és mostantól mindenki más csak utánad jöhet. vagyis: természetes, hogy ott vagy az elsők közt, de ez legyen csak az “ez cool” szublimináris üzenete. te magad persze légy tisztában azzal, hogy ez csak egy hype és azt is tudd, hogy a cool szövegnek van szublimináris üzenete, mert ha ez így nem jön össze, akkor jobb esetben mindenki pozőr különcnek, rossz esetben utánozó majomnak fog tartani.
persze azzal is légy tisztában, hogy ez az egész úgy ahogy van, gáz.
gyakorlat: végy egy kábelt és végy egy csatlakozót. vágj blankolj forrassz. örülj, ha működik. (működött de utána elkúrtam, frusztrált leszek egész hétvégén. pedig milyen cool cucc lett)
a macska háziállat. dorombol, dörgölőzik, szép. de: allergiás vagyok rá.
a hal kváziállat. úszik egész nap a langyos vízben és nem ismer meg, csak öt percre, amikor kajaosztás van. szép. de nem dorombol és nem nyalogatja a kezemet.
ergo: mi a francért vagyok allergiás a macskára.
tutorialban kiakadsz? hát bazmeg.
végy egy mobiltelefont és szedd szét, majd…
tegnap este átköltözött (hm. átköltöztettük) az akvárium(ot). 120 liter, 100x30x40 cm + állvány. víz félig le, halak fele (a lassabb-bénább darabok) ki, befőttesüvegbe be, növények ki, többi hal ki (üvegbebe), víz maradéka le, (majd algaevő észrevevése és utolsó pillanatban való kiszedése), harmadikról lecipelés, közben folyamatos leejtéstőlfélés és röhögés, mindenkt kocsiba be, másik kerületbe át, liftbe pajszerral be, közben folyamatos leejtéstőlfélés és röhögés, negyedikre fel, liftből pajszerral ki, közben folyamatos leejtéstőlfélés és röhögés, aksi-állvány install, víz be, halak dunsztosüvegestül be, növények be, vissza a nefibe vízlágyítóért (a gondos tervezés ugyebár…), vissza a negyedikre vízlágyítóval, beöntés, félig döglött halak üvegbőlkiengedés, rendezgetés, túlélési aránynak örülés. az egész csak négy óra hosszat tartott, köszönet az akvárium szakszerű mozgatásában segédkezet nyújtó Dalosnak.
du. veszek egy rakás halat.
vajon miféle csodának kell bekövetkeznie ahhoz, hogy a munkahelyemen öt napnál hosszabb ideig működjön egy újonnan megjavított felvonó? vagy lehet hogy nem csoda kell hozzá hanem az egyik jóképességű felvonójavító szakembert fel kéne darabolni és ki kéne szögelni a liftajtókra?
a headerben levő képeket Yann Arthus-Bertrandtól loptam. Nem tudom mit szív vagy mit használ fényképezőgép helyett, vagy hogy, de jól csinálja. enjoy.































