Archive for március, 2005

hej a hétszázát milyen jól rá tudok parázni olyan dolgokra amikre nem kéne hej a hétszázát

túl sok a nő az életemben kavalkád van rendet kéne rakni (tenni) hol
kezdjem de ha egyszer tizenkét év után igazságot oszt a sors akkor
leginkább a szobámban rakok rendet (ez már meg is történt) olyan ez
mintha holnap seszó sebeszéd visszakadnák Erdélyt plusz megkapnánk
Dalmáciát nem tévedésből hanem kárpótlásul és miközben adnák
mosolyognának és ránk akarnák tukmálni havajt is (ááá ugyan már dedede
na jó köszi jöhet)

felrakom a kávét ugyanarra a listára amin a cigaretta van vagy
legalábbis az automatából nyerhető kávét felrakom ugyanarra a listára
amin a cigaretta van a rendes kávé ér

bár a nagyfelvonulás csak 22-én lesz lehet ma is jönni/menni: tali hatkor a műjégpályánál

megvolt az óraátállítás, úgyhogy a naplementés oldal egy ideig megint
nem lesz frissítve (bár idén amúgy sem voltunk túl szorgalmasak). egy
utolsó kép azért van, ezt viszont sajnos nem mi csináltuk.

Critical Mass  Budapest, 2005. 05. 22.

szóval megint lesz felvonulás. jó idő lesz, sokan
leszünk, lesz jókedv móka kacagás nameg a biciklik fej
fölé emelése. terjeszd az igét!

re: jelentkezz. másik oldal véleménye, előadja Benedek.

Gazdag legyen – ez természetes; okos legyen – különben semmi okom szóba állni vele; erkölcsös legyen – különben nem csábítom el; gyönyörű legyen – különben rá se nézek; szelíd legyen – vagy a közelembe se merészkedjen; előkelő legyen – vagy elő se jöjjön! S persze legyen jó társalgó, jó énekes – és a haja színe olyan, amilyennek Isten teremtette!

gyógyulok

hogy azt már ne is említsem, hogy tegnapi este, ma este szevasztok. főleg a mai. basszameg, pedig.

hőemelkedés, fej-, izület és izomfájás, szevasztok
ugye, hogy akkor kell megbetegedni amikor síel a főnök? ugye? ugye? ugye? luzerdíjat a karlsruhenak

elkaptam valami jóféle vírust. ahogy így visszagondolok, már négy napja mehet a dolog, mostanra odáig jutottunk (én és a vírusok) hogy folyamatosan bugyog, korog és szörcsög a hasam, a többit nem részletezném. húsvét, sütihegyek, sonka szevasztok.

ez a németcsaj2 nemkicsit basza fel az agyamat a “ja nem tudtam”-jaival. reggel nyolckor arra ébredtem, hogy bömböl a magnó és hangosan üvöltöznek a vendégei az egyébként teljesen rendetlen konyhában. este amikor hazaértem nyitott ablaknál aludt a (teljesen rendetlen) konyhában(!) ez a kettő és persze annak ellenére basztak felébredni, hogy nemkicsit és nemhalkan káromkodtam hogy miafaszez. és mivel éjjel nem ébredtek fel, azt hittek hogy nem vagyok otthon és így reggel ment az üvöltés. ha ez így megy tovább rendőrállamot csinálok a nefiből.

bár ha a tüköreléállás pillanatában egy fél hering (Bismarck) lóg ki az
ember szájából, az már lehet vicces. vagy csak én vagyok fáradt?

na megvolt a heti második fellépés. tkp tipli de egyelőre meg sem merek/tudok mozdulni. azt javasolom hogy este legyen sör.
éjjel, miközben futott a sok buta számítás és azt vártam hogy legyen
már kész, letöltöttem & megnéztem a joey első két epizódját, és
most úgy gondolom hogy az a sorozat amelyikben a második rész egyik
poénja az, hogy a főszereplővel közlik hogy pont úgy néz ki mint az aki
őt alakítja (hé te pont úgy nézel ki mint Matt LeBlanc) ne sok jóra
számítson, tőlem legalábbis, ui. ez kb annyira vicces mint amikor
valaki közli a tükörképével hogy jé pont úgy nézel ki mint a, itt
édesapám neve következik, fia/lánya.

jó lesz ez a nap és imádnivaló. hazamegyek és eszem egy kis sonkát meg iszom teát.

most azért jól esne egy sör. Matlab 2, Ansys 1, Excel 4, Word 1, Winamp
1, mondtam hogy elkúrok vele egy napot csak akkor még nyolcórás napban
gondolkodtam.

elő kellett kaparnom a Matlab-Ansys programokat amiket a
diplomamunkáhozam két éve. ha láttatok szarul megírt kódot basszus.
fujj, hányinger. pedig milyen büszke voltam rá.

ülök a szobámban, készülök a holnapi előadásra és hallgatom ahogy az épület homlokzata pattog a hőtágulás miatt (nyugati oldal,
most ért ide a nap) és várom azt az időszakot amikor nem kell reggel
télhez, nappal nyárhoz öltözni, kicsit hülyének néznek amikor lemegyek
a földszintre a kávéautomatához szandálban, dehát ha harminc fok van az
irodában akkor muszáj. ja és ma beszóltak (sápítoztak) hogy miért
hordok tilosos pólót. szerintem túl sokat aludtam, de legalábbis pont
eleget ahhoz, hogy az elmúlt három napban kialakított zombi-érzést
elnyomja a kipihentség. ez a holnapi előadás kicsit azért aggaszt (pont
annyira, hogy elbassza az egész napomat).
pár héten belül megpendítem a főnökségnél, hogy mi lenne ha nyáron nem számíthatnának rám mert beállok biciklisfutárnak

lehet, hogy rágyújtok álmomban, de mindig utálom magam utána és ezekre
emlékezni is szoktam amikor ébren vagyok. ha ébren vagyok, eszembe se
jut rágyújtani. de még ha nem is utálnám magam azért mert rágyújtok
álmomban se lenne semmi baj amig nem gyújtok rá ébren. és ébren eszembe
se jut rágyújtani.
következtetés: minden rendben.

a munketerápia okés. nem kényszerítenek, hanem direkt rakom magam overra. tetszik.
kávé négy, szendvics kettő.

kurvajó
bejött a főokos és adott egy olyan feladatot, hogy ihaj. hiperbolikus
felület modellezése, rá lyuk, meg minden. és ha elkúrom, összedől. izgi.
lesznek szép színes képek ismét

hu de szét van esve belül a szerkesztőség
kávét még sokat sokat

és ma még fellépés is lesz, fél órán belül, kedv nulla. (a fogorvost viszont lemondom, mindent azért mégse)
három napja nem ittam sört, a kávébevitel viszont kábé ugyanannyi.
mivel mást nem nagyon iszom*, mára már neonszínű lett a vizeletem (ezt
aztán rég akartad tudni, mi?)

*most jöttem rá

Link

álmos vagyok, ágy fél órányi messzeségben. álmos vagyok.
munkaterápia volt.

és nem fogok hazaérni mielőtt elpostolhatnám ezt.

éhes vagyok, pizza fél órányi messzeségben. éhes vagyok.
munkaterápia lesz. illetve, munka- és sportterápia. illetve van.

buta zene, hallgasd munka közben.

hoppá mielőtt elpostolhattam volna megjött a pizza.

na, mosmá mingyá indulunk, jön a pilóta – monta a mögöttem ülő fazon,
amikor már csak egy percet mutatott a 64-es busz indulását jelző lámpa.
ugye-ugye, a forma 1 :-)

kicsit morc vagyok az amorfra, ui. nem elég hogy sehol sem kapható a
lemezük (nem feltétlenül az ő hibájuk), még a kiadójuk is szarik az érdeklődésre (na ez már igen). mindegy, ha nem megy
legálisan akkor megy illegálisan, én megpróbáltam. ízelítő

fene se hitte volna, hogy idén még így be kell csomagolnom magam
biciklizéshez, de be kellett. a térdvédőt azért már otthon hagytam,
mert nehogymá.
tegnap este kultúrprogram volt, illetve lett volna, amennyiben a színészek is így gyondolják. ne nézd meg az egérfogót az ibs-en (kivéve, ha Kapócs Zsóka-fan
vagy). (az egyik állítsátok meg a világot – jellegű könyvben megjelent
beszólás jut erről eszembe: “nem sokkal azután, hogy elkezdte a koncertet, Steinway felment a színpadra és lekaparta a nevét a zongoráról”)

jé, hat az endorfin. vagy egyszerűen csak tényleg úgy működöm, hogy alszom a dologra egyet (max kettőt) és máris túl vagyok a problémán. ez így tulajdonképpen oké.

a csávók a 29. helyen végeztek (420-ból), egy percen belül voltak az elsőhöz képest. gratula.

faszombat

update: mármint: szombat. kapd be a faszombat.

ezt a napot ami azzal kezdődött hogy szombat van és mégis hétfő (alig
hiszem lehet ennél rosszabb párosítást csinálni) és felkeléssel
kezdődött és azzal folytatódott hogy eláztam idefele jövet, na ezt a
napot kurvára utálom, és hidd el hogy nagyon tehetségesen tudok utálni.
nade.
vess ide egy pillantást, ez a
világ legnagyobb evezősversenye, itt mennek ma a klubtársak vízre.
tizes rajtszám. (az oldal gondolom hagyománytiszteletből ilyen ocsmány)

ismered azt a hirdetési formát, amikor beállnak az autók elé a zebrára
mindenféle nagy táblákkal? egyrészt elég nehéz elmenni köztük
biciklivel, másrészt meg nemá hogy ennyire olcsó a munkaerő.



Ennél már nincs lejjebb