Filed Under régi cucc | Hozzászólások kikapcsolva

már nem nyirkosak, vagy legalábbis az amelyik habtestemen száradt meg, az már nem nyirkos. akta lezárva.

Filed Under régi cucc | Hozzászólások kikapcsolva

még mindig nyirkosak

Filed Under régi cucc | Hozzászólások kikapcsolva

még mindig nyirkosak

Filed Under régi cucc | Hozzászólások kikapcsolva

reggelre = 11:25

Filed Under régi cucc | Hozzászólások kikapcsolva

reggelre orvul ki lettek mosva a pulcsijaim. az összes. egyszerre. borul a napi program.

Filed Under régi cucc | Hozzászólások kikapcsolva

tökdurva, hogy donovalyban építettek két (három?) gyaloghidat amik autóból nézve szépek, de úgy el vannak baszva ahogy csak lehet, mind haszálhatósági, mind statikai szempontból. nyilván építészek tervezték. egyébként van hó is meg kurva hideg is, síeléshez ideális az idő. azt hiszem, szlovákiáról még mindíg tartható álláspont, hogy (szinte) csak az jó és szép, amit nem ember alkotott. mai ajánlatunk: donovaly honlap, és ezzel mindent el is mondtunk arról, hogy miért érezzük azt, hogy a jószándék megvan, de itt még sokmindent, ami ausztriában rég jól megy, még nagyon meg kell tanulni.

Filed Under régi cucc | Hozzászólások kikapcsolva

megjött a német siserehad. nagyon tele lesz a nefi pár napig.

Filed Under régi cucc | Hozzászólások kikapcsolva

lehet hogy sokkal jobban érdekelné az embereket az irodalom, ha középiskolában a relatíve durván mély és kemény irodalomtörténeti áttekintés helyett teszem azt Varró Danit oktatnának? vagy bármit ami jópofa. tudod, hogy ne zsigeri undor legyen az első reakciójuk/nk. lehet, hogy én voltam éretlen a témához 14 évesen, de elsőben eléggé megfeküdte a gyomromat a Szophoklész és a Halotti Beszéd. Homéroszt mondjuk nagyon szerettem, de ez nyilván azért van mert az egész görög mitológia olyan mint egy színes szélesvásznú stb., telistele jó sztorikkal (ld. Trója – bár ezt speciel én nem láttam)

holnap egész nap Szlovákia. van ott internet?

Filed Under régi cucc | Hozzászólások kikapcsolva

na ez az
tegnap este elmentem megnézni, hogyan bólogatnak a jogászok arra, hogy
Koppány for president és azt láttam hogy szépen felöltöznek hozzá,
parfümfelhőbe burkolóznak, és tánc közben fényképeket csinálnak
egymásról és a zenekarról
a mobilba épített kamerájukkal és ez nem tetszett. a zene az azért jó
volt, meg tulajdonképpen a hangulat is. valószínűleg összeszedtem
valami halláskárosodást, reggel a hol a kapucsínót úgy értettem hogy
hol a kapucsengő.

Filed Under régi cucc | Hozzászólások kikapcsolva

elfogott a vágy (a micsoda?) hogy felrakjak ide egy képet a karlsruheról, de most
inkább elmegyek edzeni aztán IKEA este meg muri, hepaj, hupák és
zsezsgés. meg kacsatánc.

Filed Under régi cucc | Hozzászólások kikapcsolva

szolg. közl.: a céges mailt csak a cégtől tudom olvasni. légy oly jó,
használd az itteni címet (kukac) még ha a cégesről válaszolok is -
akkor el tudok menni a bulidba stb. köszönöm, vége.

Filed Under régi cucc | Hozzászólások kikapcsolva

csináltam még kari előtt egy válogatásCDt, illetve nem is egyet, hanem
kettőt. magam elé raktam a PopCsajokSatöbbit, végiglapoztam és kiírtam
az összes szám címét amit megtaláltam (közbevetőleg: a fordító
megoldása, ti. hogy lefordítja a számok címét, faszkorbácsra érdemes.
Egy példát mondok: Nirvana: Tinilelkek illata. bazmeg.), meghatároztam
az eredeti címeket (95%ot sikerült) és letöltöttem a számokat (90%ot
sikerült), plusz egy csomót ami nem kapcsolódik a könyvhöz, csak
keresés közben találtam rájuk és remekek (Otis Redding: Dock of the bay
(aBarbi, ismerős?), meg Personal Jesus Jonny Cashtől, előadva egy szál
gitárral meg egy zongorával stb). aztán – hogy ívet adjunk a szettnek -
rákúrtam az egészet két CDre (ui. ekkor fogyott el a cérna). és csodák
csodájára jó lett. na íve az nincsen nagyon neki, de a számok
kettes-ötös csoportokban megállnak – nagyjából ahogy a könyvben is így,
csoportosan vannak felsorolva. szóval… jó lett.

Filed Under régi cucc | Hozzászólások kikapcsolva

álmomban meghaltam, de kaptam még egy lahatőséget, hogy beszéljek mindenkivel még egyszer, utoljára. álmomban egy bazinagy jegesmedve előtt álltam, és esélyem sem volt ellene az üres shotgunnal. reggel (délben) nem éreztem magam túl jól.

Filed Under régi cucc | Hozzászólások kikapcsolva

Ő: – Mikor borotválkoztál utoljára? Én: – szombat? vasárnap? nemtom, de postoltam. majd megnézem.

addikt? igénytelen? csupa kaland az élete? hm, hm. lehet találgatni.

Filed Under régi cucc | Hozzászólások kikapcsolva

asszem a karácsony nálam jövőre max kétnapos ünnep lesz. nulla értelmét látom olyan emberekkel találkozni, akikkel évek óta már, hogy évente egyszer találkozunk és mindannyiszor szentül elhatározom hogy soha többet. hogy ne legyen nagyon kontrasztos az átmenet, idén két és fél napnál meghúzom a határt.

Filed Under régi cucc | Hozzászólások kikapcsolva

jaj. miért kell megkérdezni, hogy megyek-e dolgozni a két ünnep között? nem megyek. gurulok. persze ez annyira nem igaz, mert ma is voltam futni (a HHH vagy csupa sár, vagy le van fagyva), életveszély. holnap is megyek, hátha megint* eltöröm a lábam.

*ez olyan régen volt, hogy akkor még nem is bloggoltam. ebből is látszik, hogy a blog előtt nem volt élet, csak (majdnem) halál.

Filed Under régi cucc | Hozzászólások kikapcsolva

figyeljetek bloggerek és nembloggerek: Boldog Karácsonyt mindannyiótoknak a szerkesztőség nevében.

Az alanti “vers” margójára: kicsit érdekes, hogy tegnap miközben írtam, rettenetesen élveztem hogy le/meg tudom írni, most viszont kb rosszul vagyok, ha eszembe jut. Valami nagyon hiányzik és nem tudom hogy mi az. illetve de, részben tudom. Akkor hát boldog karácsonyt, mentem csomagolni.

Filed Under régi cucc | Hozzászólások kikapcsolva

tegnap mellettem ült a kocsiban az az evezős csaj, aki túlélte hogy elütötte egy uszály. nyugodt hangon elmesélte, hogy egy reggeli evezés vége felé egyszercsak hátranézett és akkor már nem volt mese. egy levegővel végigúszott az uszály alatt (~120-150m) és közben többször megpróbált feljönni a felszínre. szerencséjére üres volt a hajó, ezért a kapitány hallotta ahogy valami végigkopogja a hajó alját – azt gondolta hogy egy nagyon nagy fa az, ezért leállította a motort, így a lányt nem darabolta fel a hajócsavar. délelőtti programnak nem gyenge.

Filed Under régi cucc | Hozzászólások kikapcsolva

Őszinteségedért

Wenikő, nem hagyom hogy tovább szórakozz,
van még ezer csaj ki előttem sorakoz.
Nem érdekel, hívásom ha várod,
most törlöm szépen a telóból a számod.

Az SMSek nagy része a tied, de todmit?
Te ne hozd ki belőlem jövőre a zombit!
Fasz se fogja nézni, melyik, no, kié?
Egy kalapot rájuk, törölj nokia!

Színsémában is unom már a narancsot
- nézhetetlen volt, de erre kaptam parancsot.
Jó lesz újra a szürke vagy a kék,
s mögé háttérnek a fogaskerék.

Az összehangolt órát tudnám még nevezni
- tod, hogy egyszerre érjünk le evezni.
Tán kár, hogy igazából mi nem jártunk együtt,
de immár minden mindegy. ez a pont is eljütt.

Filed Under régi cucc | Hozzászólások kikapcsolva

véletlen vagy mi a szösz?
pár napja hárman voltunk egy szobában, én a lánnyal beszélgetek, a
másik srác telefonál valakivel. aztán tökéletesen egyszerre mondjuk ki
a sráccal, hogy “mindkettőt”. tegnap, mozi. megcsörren a mobil a
filmben. és abban a pillanatban megcsörren az bizony a karlsruhe
zsebében is. folytathatnám a sort.
 
a karácsony előtti esték igenis okésak. persze lehet hogy csak arról
van szó, hogy mostanában jobban félre tudok ugrani a hazaérés után
rámzuhanó magány elől.

Filed Under régi cucc | Hozzászólások kikapcsolva

önmagam számára is meglepő módon tegnap belementem egy végül kb
három óra hosszúságúra nyúlt vitába a kettős állampolgársággal
kapcsolatban (Szóda, 23-02h) és a végén még azt is a fejemhez vágták,
hogy “te egy nagyon érzékeny intellektusú srác vagy”, vagy valami
értelmileg hasonló. ráadásul ezt egy pszichológus mondta, bazzeg. nesze
neked visszacsatolás :-) de, hogy annyira mégse legyen jó kedvem, pár
perccel később valaki más megkérdezte, hogy összejöttem-e már az
unokatesómmal. hogy mi?
 
van egyébként valami kurvajó a karácsony előtti éjszakákban, vagy legalábbis a bulikban. vagy csak nekem tűnik így?

Filed Under régi cucc | Hozzászólások kikapcsolva

találkoztam AZ ősbloggerrel. hej!

Filed Under régi cucc | Hozzászólások kikapcsolva

úgy tűnik, a karit is érdemes bicikliháton elintézni. lekötöd,
körbenézel, utána meg 5 (öt) relatív perc alatt vagy bárhonnan bárhol
és még a dugóbanbiciklizés élvezetében is részed lehet.

Filed Under régi cucc | Hozzászólások kikapcsolva

nem kétséges, hogy a karácsonyi bevással kapcsolatos szívások
legdurvábbja, hogy a beszerzett cuccokról el kell távolítani a gyártó
által felragasztott matrincát, az eladó által felragasztott matrincát
és ki tudja mit még, persze úgy, hogy ne sérüljön semmi. ötlet:
bizonyos ragasztók működési hőmérséklete kb a szobahőmérséklet, ezért érdemes
a makacsabb darabokat kirakni fél órára a szabadba, lehet hogy utána
ripsz-ropsz lejön a ragacs.

update: alternatív megoldás lehet a nemlacafacázunk-beállítottságúaknak a Loctite 7063-as
jelű készítménye. ez egy ipari gyorspucoló szpré, annyi baj van vele,
hogy esetleg nem csak a ragasztót oldja, hanem az ajándékot is.

Filed Under régi cucc | Hozzászólások kikapcsolva

tudatom mindazokkal akik ilyesmiről statisztikát vezetnek, hogy sajnos
ma megtörtént az, amivel kapcsolatban nem voltak kételyeim, ha ránéztem
az egy szál fékre a biciklimen: ma reggel ugyanott, ahol múltkor
majdnem produkáltam a taknyot, befejeztem a művet. aggodalomra semmi
ok, kerékpáros és kerékpárja él és virul. ruházat koszos, de nem
szakadt. a jobb hármas ujjbegyem a körömágy mentén végig fel van
szakadva, de ez majd begyógyul. minden oké, csupáncsak annyit jegyeznék
meg hogy az isten verje bele azokba akik nem tanulnak a saját hibáikból.

Filed Under régi cucc | Hozzászólások kikapcsolva

no akor nézzük, miért monologizál dühösen, összeszorított foggal a
karlsruhe. nem bonyolult a dolog, de ez hosszu lesz. lesz itt egy csomó
gondolat ami nem témába vágó, de kiírom.
egy dolgot előre kell bocsájssak: lehet hogy most tévedek. erre majd visszatérek még.
indítsunk blogközhellyel: te, aki az olvasó vagy, csak kis szeletét
kapod meg az életemnek. a karlsurhe blog bizonyos szempontból
erőteljesen lefojtott termék. egyrészt, mert nem akarok mindent
kirakni. olvassák a blogot a családom (sziasztok) a haverok
(szevasztok) a kolegák (kellemes hétvégét, holnap találkozunk),
ismeretlenek is (hello, boldog karit) és nyilván vannak olyanok, akiket
ismerek, de nem tudom hogy olvassák. másrészt, nem szeretem azokat a
blogokat, amik mindent kiteregetnek, könnyen érthetőek, elmesélik a
napi rutint és készpassz – az olyan uncsi. végülis tökmindegy, lehet
ezt még évekig ragozni, ilyen és kész. azért olyan amilyen, mert én
ilyen vagyok és ilyennek szeretem a blogomat. benne vagyok én is, de
bizonyos fokig távol is tartom magam tőle (bizonyám!). megismerni nem nagyon fogsz belőle, viszont alaposan félreismerhetsz.
bizonyám.

úgy próbálom írni ezt a vackot, hogy annak is szórakozás legyen aki nem
ismer (viccelődünk, viccelődünk), legyen benne olyasmi ami azoknak szól
akik ismernek, hogy akkor is tudjanak rólam dolgokat ha éppen
eltemettem magam valami hülye munkában és persze főleg, hogy nekem
legyen dokumentum. nem értesz egy posot? akkor: blogközhely2. a blog
olvasni van, nem megérteni. és persze úgy írom, hogy engem
szórakoztasson, amikor megírom és amikor (néha) visszaolvasom. részben
ezért csinálom. she irta valamikor: olyan neki a blogja mint egy
kilátótorony, ahonnan messzire elhallatszik a hangja ha ismeretlenekkel
beszél, és olyan mint egy meghitt kuckó, ahol az ismerősökkel nyugiban
le tud ülni beszélgetni.
így van.

ott van persze az a faktor is, hogy sokan olvassák (ha hinni lehet a
statoknak) ami hízelgő, de valójában asszem már rég nem azért írom ezt
a vacakot, mert azt akarom hogy sokan olvassák az agymenésemet, sőt
néha parázom is miatta (de azért ne hagyd abba, csak hogy nekem jobb
legyen), hanem elsősorban azért mert szórakoztat és ez – hogy
szórakoztat – talán lejön másoknak is. néha a meló kurva uncsi tud
lenni és én hálás vagyok minden postért amit más bloggerek írnak,
úgyhogy én is irogatok ezt-azt, hátha valakinek úgyanígy jól jön, mert
akkor már megérte.
jó szórakozást :-)

kiegészíteném egy gondolattal, hogy miért írom a blogot. legyen ez mondjuk a mélylélektani ok. (mély. hülye.)
azért, mert nekem szükségem van visszajelzésre. visszajelzés alatt
huszonnyolcmillió dolgot értek, visszajelzés az hogy linkelsz, az hogy
szóba hozod a témát, az hogy olvasod, hogy beírsz a [kommentbe], a
blogringbe, szóval hogy reagálsz. ez mind visszajelzés. kell.
megertősítés, hogy jó úton haladok, vagy figyelmeztetés, hogy nem. nem
a blogban, hanem úgy általában. asszem bizonytalan ember vagyok,
nincsenek kész válaszaim a szembejövő problémákra és kérdésekre, a blog
pedig picit úgy működik mint egy mankó. amit a blogon olvashatsz, az
általában jól-rosszul átgondolt dolgok jól-rosszul megszerkesztve, a
blog formai (szerintem)(kvázi)követelményeinek megfelelően nem túl
hosszan, cserébe viszont elég sarkosan megfogalmazva. nem tudom
másképpen csinálni. viszont: mire leírom, egy picit át is gondolom a
dolgot.
gondolom, miután elolvasod, te is.

egy post nagyjából úgy keletkezik, hogy valameddig pörög a téma az
agyamban (kirakjam? ne rakjam? és ha igen, hogy lehetne ezt jól
megfogalmazni?) aztán vagy igen, vagy nem, (általában igen) de mindig
van előtte némi vívódás. a leírt szónak van ereje: te már csak a
végtermékkel találkozol és azt gondolod, hogy leült, megírta, felállt,
ment vissza a munkához, valójában pedig kicsit mindig vacillálok a
dolog előtt, és olykor utána is – a kettővel lejjebb levő prosztóságot
kb fél perccel később megbántam és ebben az érzésemben a Kobra
csak
megerősített, de mindegy, ilyet is tudok ha eleresztem magam, viszont
egyáltalán nem érzem jól magam utána (pl. nincs meg a jól végzett
bejegyzés öröme) mert lehet hogy valakit zavar/sért, sőt, esetünkben
akár bloggert tudok is mondani aki lehet hogy nem örül ha ilyesmit
olvas. most azért maradt
kint, hogy lehessen példálózni vele ebben a postban.
még egyszer elnézést.

tulajdonképpen itt a szerkesztőségben van némi tartalmi cenzúra;
egyrészt nem anyázunk agyba-főbe vagy ha igen akkor is megpróbáljuk
visszafogottan (összeszorított foggal) csinálni – nem hiányzik, hogy
valaki kitalálja, hogy meg akar verni valamelyik bejegyzésemért. pláne
nincs cigányozás/zsidózás, mert az fel sem merül. a cigányozó-zsidózó
társaságot persze lehet anyázni. másrészt van egy csomó dolog, amit
kiordítanék a világba ha képes lennék arra, hogy úgy fogalamazzam meg,
hogy amit leírok az azt jelentse, amire gondolok. erre sajnos képtelen
vagyok, mert sok dologra annyira zsigeri a reakcióm, hogy nem tudom
szavakba önteni (de erről már volt itt
szó) a felszínt szívesen elmesélem, mert az könnyen megy és olykor
talán sikerül is viccesen csinálni, viszont ha akarnám se lennék képes
részletesen elmesélni például, hogy miért és hogyan kaparom a falat egy
lány miatt akibe bele vagyok zúgva. ráadásul nem is akarom, mert ez nem
a kilátótorony témája.

asszem kb ennyit tudok abból rekonstruálni ami múlt csütörtök este a
trafóban három-négy sör ellenére teljesen tisztán összeállt bennem, nem
kis mértékben a Dalos és Bei közreműködésének hatására – asszem nem lett
túl jó, de most nem tudok jobbat.

jó éjt.

Filed Under régi cucc | Hozzászólások kikapcsolva

félek hogy ennek az alanti alantasnak ma már nem kerül ki a
magyarázata, ami azt jelenti hogy holnap sem mert holnap kb két esetben
lesz blog, 1., ha kitör a gellérthegy vagy 2., ha valami drámai és
meglepő fordulatot vesz az életem, mondjuk mert… á inkább ne mondjuk,
úgysem fog.
a lehető legjobb úton vagyok, hogy karácsonykor már legyen valami jegy
az indexemben (gondolta akarlsruhe) de az legalábbis elmondható, hogy
nem tettem ennyit még soha azért, hogy legyen benne valami. másfél év
után nem is rossz (de).
egyébként valami úgyis lesz itt is, mert a szerkesztőség addikt.

Filed Under régi cucc | Hozzászólások kikapcsolva

azt ugye észrevettétek, hogy a matula mostanában rendszertelenebbül jön meg mint egy anorexiás nő menzesze?
(férfitársadalom egy emberként felröfög, nők elfintorítják az orrukat)

Filed Under régi cucc | Hozzászólások kikapcsolva

utálom a műkörmöket.

Filed Under régi cucc | Hozzászólások kikapcsolva

tegnap este a pótkulcsban a születésnapját ünneplő srác azzal emelte az est fényét, hogy ráesett egy márványasztalra és kettétörte. estében szétütött egy nagyondrága tangóharmonikát és három helyen elvágta az alkarját. keresztben. utána úgy nézett ki a helyszín, mintha levágtak volna a szobában egy disznót, a wcben konkrétan egy két négyzetméteres vértócsa volt. a kórházban először nem akartak foglalkozni vele, de amikor közölték az orvosokkal, hogy a srác görög és csak egy telefonba kerül és máris harminc ideges rokon veri az ajtót, akkor ripsz-ropsz összevarrták és elengedték. szóval érdekes és eseménydús este volt, as akkor azt még nem is emltettem, hogy előtte tökvéletlenül összefutottam Vilmos atyával a bátyjánál és megpróbáltunk pontot tenni az általa felvetett ”miért üvölt a karlsruhe összeszorított szájjal?”-témára. nem nagyon sikerült, részben nyilván a véralkohol-szint miatt, ma reggel viszont a következő gondolattal ébredtem: feltéve, de nem megengedve hogy ez így van: hol itt a gond?

Next Page →