ezen k??v??l (nem tudom h mi volt az utols?? post) a v??rosmajorban emel??smadarak csiripelnek. Mekkor??t fognak sz??vni 1 h??ten bel??l

absztraktot szerkesztek. ha elfogadják (jó volna) akkor jövőre karlsuhre menni Delft, Hollandia is (ezért kéne elfogadniuk)

jövő január-februás-márciusban szóval valamikor az év elején megyek Edinborough-ba egy hétre :-)
jippijáéééé
jippijáóóóó

egy igazán vidám komédia a nyitott szemről, a jó megfigyelőképességről, a hülye ötletekről, továbbá blog, csajok, satöbbi.

első felvonás

második felvonás

függöny.

epilógus: a két felvonás ugyakkor játszódott, mármint ugyanazon az estén estem gondolkodóba, amikor találkoztunk, de nem ugyanakkor postoltuk a cuccot.

kösz a tapsot, a virágokat az öltözőbe kérném.

mostanában egyre gyakrabban fordul elő (kb kétnaponta), hogy beírom a postot, aztán magamnak elrakom ide, de a webre már nem kerül ki, mert amikor újra elolvasom, rájövök, hogy
1. már másképp gondolom,
2. nem volt igaz
2a. mert önhazugság
2b. mert alapból rosszul ítéltem meg a dolgot
3. mert nem akarom közhírré tenni
4. mert elég, ha leírom, addig is gondolkodom rajta. asszem.
5. biztos van ötödik ok is
és akkor törlés.
mostanában kábé ennyire vagyok biztos a fontos dolgokban. nyáron néhány enyhe hullámvölgy kivételével úgy éreztem, hogy oké, képben vagyok, kontroll alatt tartom az eseményeket, nyitott voltam, érdeklődő, csomó új barát, ismerős, szánsájn, hepinesz, szevasz, van nálatok terasz, ilyenek.
még pár hete is így volt ez, mostanra viszont se kép, se hang, rosszkedvűen és fáradtam kószálok a városban mászok dolgozni és haza, nem tudok szóbaállni senkivel akivel szeretnék, idegesítem a kolegákat, nulla a toleranciaszintem, stb. nem ezt akarom. ki kéne kászálódni a helyzetből, mert elegem van magamból amikor ilyen hülye vagyok, mert tudok normális is lenni, ez így senkinek sem jó, és most elsősorban nem magamra gondolok (meglepő, mi?)

aludtam 11 órát, (rosszkedv, önértékelési zavarok(?), stb ellen nálam szinte mindig hatásos terápia) de nem változott semmi, vagy csak nagyon picit, ráadásul a kolegák első megjegyzése az volt, hogy milyen álmosnak tűnsz.
tisztán elvesztegetett idő.

jó, akkor megoldom a problémát zsigerből.

a mai nap sztárja: Dukai Regina, az Ezüstlány, akinek megjelent első maxija. a zene minőségét jelzi, hogy ha veszel két light kólát, kapsz hozzá egy CDt ingyiér és akkor máris három fogyaszthatatlan áru tulajdonosa vagy. mi persze nem, mert ügyes róka módjára kidaloltuk a sajtot CDt a büfés csajtól, de holnap vissza is visszük, mert legszívesebben frizbinek használnánk, de arra nem alkalmas. legyen vele boldog valaki más.
vessünk egy pillantást a lány ruházatára (a frizuráját most szándékosan hagyom ki): vörös kutyanyakörv, autóskesztyű, ál-punk ruha (biztosítótűk itt-ott, szögekkel kivert bőröv) na pont ilyen a zene is
sikerült viszont leszedni valamelyik kedves blogger cuccai közül a neurotic egyik lemezét, rajta a brék című alter-himnusz meglepően jó minőségben. a mozi, a mozi, emlékszel?

írjuk ki számmal, hátha úgy megfoghatóbb: 5 000 000 000,00 HUF. ennyiből ki lehetne hozni egy szerényebb Duna-hidat.

asszem ez hosszú lesz.
egy éves karlsuhe blogja.

érdemi észrevételek, csak össze ne vesszetek :-) kérném, hogy a “nekem kéne” beírás szerzője jelentkezzen mailben egészalakos aktfotóval (just kidding, you know), másrészt a “so-so” kezdetű írója is, mert nem hinném (nagyon nem), hogy ismerjük egymást.
hamár a hozzászólásoknál tartunk, vessünk egy pillantást a kémfelszerkóra is. volt egy remekjó statos lista, ami nagyon hiányzik (sztem vicces volt) mióta valami bigyójuk megsérült: nagyjából 150-200 keresőszó, amivel el lehet jutni ide. olyanok voltak benne, mint “atombomba recept” és “vizierőmű” meg “poszívó+szex”, ezen kívül nagyon sok combfix, néhány Micelle Wild és pár karlsruhe

mire jó a blog? tulképp semmire. amíg ki nem utaztam Karlsruheba csak írogattam, hogy fogyjon a papír, odakint viszont jószerivel ez volt az egyetlen szórakozásom, és remekül elszórakozttattam magam vele. kábé akkorra tenném a blog highlightjait is.
kaptam az egy év alatt pozitív visszajelzést (nem sokat) és negatívat is (pl, aztán továbbolvastam és hosszasan röhögtem). mostanában a blog csak úgy van, part of my life.
néhány embernek elmondtam a címet, páran maguktól találták meg az oldalt, és nyilván többen tovább is adták, mert néha meglepődöm, hogy ki mindenki hozza szóba, tud róla a család, a kolegák, kismillió evezős, ismerős, ami néha úgy érzem, hogy eléggé beszűkíti a mozgásteremet (nem lehet minden meggondolás nélkül fikázni, nőügyeket taglalni, bár most, hogy lehet komentálni a postokat, lehet hogy bedurvulok), és pár hete el is gondolkodtam rajta, hogy abbahagyom, de ezügyben még nem jutottam semmire (alkotói válság, muhaha) ennek apropója egyébként az volt, hogy a Guru-s cikkbe valami olyami került, hogy a blog azért van, hogy szórakoztasson engem, ami igaz is, csak éppen pont akkortájt volt egy olyan mélypontom, amikor inkább nyűgnek éreztem ezt az egészet, mint örömforrásnak.
mire jó hát akkor? például lehet vele ismerkedni. egy csomó (na jó, néhány) ember, akiket a blog (az ő blogjuk és az én blogom) révén ismertem meg személyesen és nem csalódtam bennük, voltak páran, akikben csalódtam, de a blogjukat továbbra is szeretem és voltak olyanok is, akikben nem csalódhattam, mert őket csak olvasom és azt hiszem, ez jó is így. (a tudomány hatalams faszsága a kategorizálás) vannak néhányan akikel szívesen megismerkednék, de asszem ez még a jövő zenéje. a katalógus teljsessége kedvéért: van egy csomó, akiket nem olvasok.
ezen felül. akik régóta ismernek, talán észerevették, hogy az a punnyadt, eléggé uncsi és nem annyira bulizós ka egy kicsit kilazult, amit én jórészt a blog rovására írnék: nem akartam azt írni a blogba, hogy “már megint nem történt semmi”, úgyhogy kénytelen voltam kibújni és ez talán sikerült is, de ezt sztem nem nekem kell megítélnem.
szóval valahogy így.
mottónk a következő évre: csináld csak mert az jó neked.

imprúvoltam a fícsöröket: van komment és újra van mailküldési lehetőség, ami a múltkori majdnem-sablontörléskor elment.
a nekem nem tetsző hozzászólásokat továbbra is kihajítom, szóval csak higgadtan, (bár ezügyben nincsenek aggályaim, kedves olvasók) jobboldalt a megmondófal egyelőre marad, aztán előbb-utóbb valamelyik megy (de az is lehet, hogy nem).

ma reggel igazi ébredésközbeni megvilágosodásban volt részem, tudod, olyanban, amikor egy bonyolultabb probléma megoldása – pofonegyszerű megoldása – kristálytisztán ott van a fejedben, és ha szerencséd van, nem is felejted el, bár kissé mindenképpen elhomályosul mire beérsz a gyárba. nekem még itt van, mindjárt le is írom.

több pixelt a mobilok fényképezőgépeibe!

ma hajnalban állítólag jártak itt a Leonidák.
nem láttam belőlük semmit. tavaly se, asszem mert tök borult volt az ég. tavalyelőtt pláne nem láttam semmit, akkoriban Brüsszelben voltam másfél hétre, nem is láttuk az eget, cserébe viszont folyamatosan esett az eső. három éve nem voltam hajlandó felkelni éjjel, pedig akkor lett volna látnivaló, de ezt előre nem lehetett tudni.
viszont négy éve augusztusban Kispiccel horvátországban nyaraltunk, egyik éjjel feküdtünk az erkély még mindig meleg csempéjén, a feje a vállamon, a fejem a vállán, 20-30 másodpercenként jöttek a villanások, szép volt.

vennék fejámpát (30k), aksit (18k), és hámot (8k) az aksihoz.
nem akarja valaki megfinanszírozni?

update: Jack, tényleg lehet, hogy kijön sokkal kevesebből, de jó kérdés, hogy elég erős fényt adnak-e? ettől függetlenül, valaki adhatna rá pénzt :-)

pontosítás azoknak, akik most burzsuj köcsögnek gondolnak. nincs igazatok. ne gondold, hogy a fenti (~60k) összegért megvennék ilyesmit, mert én ennyiért ilyet nem. téma lezárva.