Aside category not selected. Please provide a category slug if you're using non-dynamic sidebar.

“Nos, jelzem, hogy megvettük.” hoppá. mit is? hát nefelejcset. bizony mondom néktek, nemsokára lehet új telefonszámot és címet tanulni (a régit sem elfelejtve, BKVn jól jöhet még) oan de oan jó ez most. és oan de oan jó lesz később is.
most pedig koncentáljunk a jelenre: óriásprogramot késznek nyilvánítom, nem írok már bele semmi extra flinc-fancot: Lindab SectionProperties v1.00, punktum. az Ansys ma meg lett törve időkorlátilag (de csak holnap derül ki hogy mennyire, ui. holnaptól nem működött volna), kicsit szkeptikus vagyok az eredményt illetően, de ha sikerült, továbbra sem kell bejárnom az egyetemre. subidubidú.

JÖÖÖÖÖVŐŐŐŐK!

ahol leégtem, ott most vörös és érzékeny. a kezem csak finoman tudom ökölbe szorítani, mert egy ötforintos méretű seb van a kézfejemen, ami olyankor húzódik. a tenyeremen már nincs vízhólyag (kiszúr, kiszív, lenyom. a cérnás megoldás hülyeség), de a helye még mindnek gyulladt. ráz a hideg és fáj a a fejem; lehet hogy van egy kis napszúrásom. a kocsi úgy szétnyomta a fenekemet, hogy most úgy érzem, mintha két pingponglabdán ülnék. ezen kívül minden picit sajog. “sport ist mord”, mondja a német.
én meg azt, hogy nem cserélek. nekem ez kell, és jó hogy van.

csúszik a kezem. vajon mikor tanulom meg, hogy előbb kinyitom a csavaróskupakos üveget, és utána kenem be magam leégés utáni cuccal? alkalmasint soha. tele van a tenyerem vízhólyaggal, tehát a ruhás megoldás sem jöhet szóba. itt áll előttem az almalé és az ásványvíz, arra várnak, hogy összekeveredjenek apfelschorle-ve, és nem tudom kinyitni az üvegeket.
ismét voltunk nagyot evezni a rajnán (ma 55 km, a héten összesen 110) tegnap este nem nagyon volt hozzá kedvem, de amikor reggel kiérkeztem a kikötőbe, és láttam, hogy a mai ajándék a verőfényes napsütés és a szélcsend, akkor felgörbült a szám széle, és úgy is maradt az evezés végéig (bár addigra párszor vicsorrá fajult a mosoly) mértem időt, úgyhogy meg tudom mondani, hogy annyira nagy a sodrás a rajnán, hogy felfele kilenc kmh volt a sebességünk, lefele pedig húsz. mivel pedig sütött a nap, mindenhol ahol nem fedte ruha habtestem, alaposan leégtem. ezenkívül sikerült majdnem galyra raknom egy többezer (több: ~8) ojrós hajót azáltal, hogy rákormányoztam egy sarkanytyúra. (a dunai tapasztalat itt nem ér semmit) még szerencse, hogy a többiek észnél voltak.

Tréfás célzóvizes játék. Fiúknak kötelező, lányok végre kipróbálhatják, amit eddig még nem :-) karlsruhe legjobbja: 51732 pont

Hazaérés után mentem vásárolni, be. mit ad isten, belekeveredtem egy béketüntetésbe (amiben javarészt meglehetősen részeg német fiatalok vonultak), úgyhogy mostmár ezt is elmondhatm magamról.
Vettem paprikával töltött óriásolajbogyót és nagyon finom töltött fetasajt gömböcskéket, úgyhogy ma este végre nem az a kérdés, hogy mirelit pizza legyen, vagy mirelit lasagne. (az összesen kb. háromszáz gramm finom kaja ára háromnapi igénytelen kaja árával egyenértékű, szóval rendszert csak akkor fogok csinálni belőle, ha nyerek a lottón) Vettem háromféle (szűrt, szüretlen, barna) Schöfferhofer búzasört is, kipróbálás céljából. a korábbi próbálkozások: Eichbaum – kb. mint a csapvíz, színre és ízre is; Morninger – ez a helyi borsodi; Tannenzapfle – ez valahol a kettő között van, tehát tulképp egyik sem volt kiugró élmény. (három éve mindhárom fajtából töméntelen mennyiséget fogyasztottunk különféle bulikon, most azért kellett megkóstolni őket újra, mert hátha azóta jobbak lettek. de nem. a sörgyártók úgy tűnik, ragaszkodnak a recepthez, még akkor is, ha szar.)

Karlsruheban hetek óta süt a nap. Meleg van, tavasz van, csiripelnek a madarak. Az internacionális földalatti meteorológus-összeesküvés német páholyának tagjai bizonnyal összehúzott szemöldökkel, mogorván mászkáltak e pár hét alatt, de ma reggel összedörzsölték a tenyerüket és gonoszul elvigyorodtak: beígérték a jó időt, és délutánra már be is jött a számításuk; ömlött a víz az égből amikor a napi kötelező tornázásból jöttünk haza.
Mit tesz ilyen helyzetben az egyszeri magyar diák?
Gondosan körülnéz, aztán gyorsan átmászik az út másik oldalára. Mert ott nem esik az eső. A tavaszi esők néha ilyen jófejek.

a másik pedig, amikor ugyanez normálisan néz ki a blogon ;-)

Némelykor komolyan elgondolkodom, hogy mi a szépség abban a szakmában, amelyben a nap egyik legnagyobb öröme, amikor megjelenik a képernyőn egy mátrix.

0	0	0	0
0.96	0.51	0.53	0.96
0.96	0.51	0.53	0.96
0	0	0	0
0.96	0.96	0.96	0.96
0.96	0.96	0.96	0.96
0	0	0	0
0.96	0.96	0.96	0.96
0.96	0.96	0.96	0.96
0	0	0	0
0.96	0.48	0.50	0.52
0.96	0.48	0.50	0.52
0	0	0	0

“nem foglalok állást, hogy ez a háború most jó-e vagy sem-e, mert nem értek hozzá, nem tudom eldönteni.” Cizellálom egy kicsit ezt a megállapítást, mert így félreérthető.
Tudom, hogy szaddam vegyi fegyvert vetett be a kurdok ellen; lépeket is láttam róla. szóval szaddam bekaphatja. De tudom, hogy tíz éve embargó van irakban, ami nemréggel ezelőttig még a gyógyszerkre is kiterjedt. Tudom, hogy az amcsik az öböl-háború után magukra hagyták a fellázadt szunnitákat, (és akiken később véresen megtorolták a felkelést) – ez a szememben kábé azzal egyenértékű, hogy a szovjet csapatok anno nem siettek a varsói gettólázadás segítségére. szóval amerika is bekephatja. Tudok egy jó csomó tényt, ami alátámasztHATja ezt a háborút. Meg egy másik csomót, ami ellene szól.
Amit nem tudok eldönteni, hogy valóban ez-e a megoldás, vagy csak meg kell mutatni a világnak az új amerikai doktrína (kopirájt by duplavé) hatásosságát?

Most a háborúról lesz szó. korábban egyáltalán nem akartam erről írni, mert. de most.
nem foglalok állást, hogy ez a háború most jó-e vagy sem-e, mert nem értek hozzá, nem tudom eldönteni. tüntetésen se fogok résztvenni (se pro, se kontra. az előbbire egyébként csak akkor van esélyem, ha szervezek magamnak), hacsak véletlenül bele nem keveredem mondjuk bevásárlás közben. a tüntetés lehet hogy jó hecc, de azt gondolom, hogy jelen szituációban a forgalom akadályozásában ki is merül a hatása. nem nézem a tévéket (de csak mert itt nincs), nem olvasok elemzéseket, csak az index és az origo tudósításaiból vagyok úgy-ahogy képben, szóval azt hiszem, átlagosnak mondhatom magam háborúügyileg.
nálam ma (most) van az a pillanat, amikor összeáll a kép, amikor végre leesik a papírtantusz, ami már egy ideje libeg lefele: ez a háború tényleg nem olyan mint az első, és bár valószínű, hogy a szövetsgesek győznek majd, azért jól rá fognak bszni az egészre. vagy már meg is tették.
az öböl-háború olyan volt, mint a doom god mode-ban – nekilódultak, bementek és mire a világ felocsúdott, már vége is lett. amerikai veszteségek száma: kábé 100, akikért persze kár, dehát a háború márcsak ilyen dolog, meghalnak benne az emberek. lehetett ünnepelni. az irakiaknál sem haltak meg sokan, mert mindenki egyből megadta magát. olyan uncsi háború volt, hogy még egy tisztességes hollywood-i filmre sem futotta belőle (jó, tudom, ott van pl. a sivatagi cápák Ross doktorral, de az egy szar film, egyszer se voltam képes végignézni.)
most meg: az iraki katonák nem adták meg magukat az első puskalövésre, a civilek nem lázadtak fel egyből, jól, sőt, még csak el sem indultak a jó előre kikészített menekülttáborokba, mégsőtebb, párezren hazamentek harcolni, az egyes hadosztályok hol megadják magukat, hol nem, egyes városokat elfoglatak, de aztán mégse, a szövetségesek saját gépeiket lövik le.
Mindezek tetejébe, az irakiak ráadásulvissza is mernek támadni – ez azt hiszem, az átlag hírolvasónak, mint amilyen ez a karlsruhe is, az adott sztuációban kábé olyan meglepő, mintha a tévé egyszercsak néven szólítaná az embert. szinte hallottam, ahogy földet ért a tantusz. a szövetségesek majd valószínűleg csak rájukhúznak némi légifölényt és kész, de mégis.
ha a csatatéren valóban az van ami a hírekben lejön, az biza szopacs. mivel amerikában csökken a háború támogatottsága, azt várná az ember (aki karlsruhe) hogy akkor majd jönnek a jó hírek, jönnek az egymásnak nem ellentmondó hírek, mert azokat tolják előtérbe. de nem jönnek. vagyis jönnek, de nem sok jön.
ez a mostani szitu arra emlékeztet, amikor a régesrég warcraftot játszottam. ha rossz taktikával nyomultam be az ellenfélhez nyertem ugyan, de a végére csak két katonám maradt, azok közül is az egyik épp hogy élt már. olyankor vagy rossz szájízzel keltem fel a gép mellől, vagy – és ez történt gyakrabban – újranyomtam a küldetést. ezzel csak két baj volt: pontosan tudtam, hogy mikor mire számíthatok, így nem értek meglepetések, és a jó támadási taktikát is tudtam. csináltam egy mégkétszerakkora hadsereget, és legázoltam a gaz ellent. sikerélmény, csalás-mellékízzel.
de ez most a való világ, itt nincs se mentés, se küldetés újracsinálása. ha most az amik elcsszik a dolgokat (márpedig), akkor csá. félek, hogy ezúttal sikerélmény gyász-mellékízzel lesz a dolog vége, és ki tudja, mi jön azután. duplavé bekaphatja.

szerelmes vagyok.

bár több, mint három éve találkoztunk utoljára, klasszikus szépsége semmit sem változott. Annak idején, amikor elbúcsúztunk, megígértem neki (és magamnak), hogy visszajövök, és akkor egy időre újra együtt leszünk. Látszott rajta, hogy azóta mással is volt, de rögtön észrevettem, hogy ugyanolyan féltő gondossággal bántak vele, mint én tettem volna, így nem zavart a dolog. Mielőtt elmentünk egy kis sétára, kicsit hozzá kellett nyúlni, hogy kényelmes legyen, de ezt gyorsan elintéztem, így pár perccel az első érintés után már élvezhettem karcsú teste keménységét és azt a könnyed érzékenységet, amivel a legkisebb mozdulatomra is rögtön reagál.

Az elején kicsit ideges voltam, hogy milyen lesz. Olyan régen történt már velem ilyesmi, és mi ketten is rég kerültünk már ilyen közel egymáshoz, de negyed óra elteltével eltűntek a kételyek, megszűnt bennem a remegés, és átadhattam magam a régóta vágyott érzésnek. Ismét jó volt vele. Kemény, határozott egyéniség, de mégis könnyen irányítható, ha tudod a nyitját: nem szabad görcsölni, nem szabad erőltetni. Hagyni kell, hadd ficánkoljon alattad, hadd járja saját útját, de folyamatosan éreztetni kell vele, ki irányít. Aki képes erre, azzal szinte eggyé válik; a két test mozgása kecses és harmonikus lesz. Az együttlét alatt folymatosan koncentrálni kell, ami fizikailag és mentálisan is fárasztó, de ha megadod neki amire szüksége van, állandó örömöt ad, a fáradtság pedig csak később ér el hozzád.

Teste a kiruccanás végére kicsit koszos lett, így az együttlét után szertartásosan leöblítettem, szivaccsal és puha ronggyal szárazra dörgöltem, majd finoman visszahelyeztem nyugvóhelyére.

Azt beszéltük meg, holnap is találkozunk. Már most várom.

Szia hajó! :-)

diplomamunka továbbra is kapj be. úgy néz ki, az elmúlt három napban a konzulensem többet dolgozott a témán, mint én.

otthon tavaszodik? jó. én ma rövidnadrág & T-shirt összeállításban mentem edzésre biciklivel, beee.
magabiztosan át akartam zúzatni a kikötőnél a kanyarodó sávban a piroson, de nem vettem észre az olajfoltot, ami kersztbeterpeszkedett a fahrbahnon. a súrlódási tényező (nü) nem várt csökkenése következtében az első kerék csúszott meg először (tulképp érintőirányban ment volna tovább), amit amúgy sem nagyon lehet korrigálni, a lábletételi kísérlet tökéletesen hasztalannak bizonyult (nü továbbra is ~0) és ráadásul a hirtelen súlypontáthelyezés miatt a hátsó kerék is elindult kifele, úgyhogy a jelenlevők egy igen gorombára sikerült nyeregelhagyási gyakorlatot csodálhattak meg. annak ellenére, hogy nem láthatták, hogy piros a piros, senki sem mozdult, hogy felkel-e még az igen szimpatikus fiatalember. ilyenek ezek. karlsuhe alkarja a mindeddig mindenféle eltávolítási kísérletnek ellenálló olajréteg alatt valszeg kék-zöld. egyéb személyi sérülés nem történt, de az egom kissé be van horpadva.

Elite Contact Club, csak most, karslruhe ajánlásával. kiugrási pont kalandoroknak, modern Julien Sorel-eknek. Annyira nagyon elit, hogy csak “személyes megbeszélés után, kölcsönös szimpátia” esetén lehet bekerülni valamelyik páholyba, ami persze szűkíti a piacot, de itt nyilván kevés ember sok pénze a cél tét. karlsruhe választottja: Norna, a 7 számjegyű cucchoz még keresem a megfelelő váltási arányú valutát (vagy devizát vagy mit), a többi stimmel.

diplomával tököm tele. grrrr. azt hiszem, most pár napig igen-igen és nagyon-nagyon antiszociális leszek. talán inkább mégis a dinnyeszedés. vagy én leszek a halászok detektívje. “Te karl, valami szemétláda már megint kilyukasztotta a hálómat.” ha jót akarsz, ne szólj hozzám. grrr. azok, akik azt gondolják, hogy tudják mi kellene karlsruhenak a lenyugodáshoz, jól gondolják, de mivel messze vannak, nem adhatják meg. grrrr.

Coming out van. karlsruhe (pár hét tépelődés után) beregisztrálta blogját/életét/véleményét a blogringbe ba. karlsruhe nincs róla meggyőződve, hogy ez jó lesz neki, de bevállalja.
Akkor miért? hogy ne merüljünk el a részletekben: sokminden miatt. még gimnázium végén kaptam az angoltanáromtól (aki Bakonyi Anikó volt) egy idézetet: Gyorsan meggyőzte az áruház vezetőit, hogy meg tudnák többszörözni a hasznukat, ha kinyitnák a bejárati ajtót. persze nem szó szerint (derégvolt. és milyen találó.) ezért (is) van a blog, és ezért (is) lesz fent mától a blogringen.

Hogy jár az, aki az év harmadik evezésére bevállal egy 35km-es Rajnai evezést? Nem jól. Kéz, derék, segg romokban. Kéz nagyon. A Rajna egy nemszeretem-folyó, nagy sodrással, nagy hullámokkal, sok nagy hajóval, folyamatos tartószéllel. 12km-t folyással szemben 80 perc alatt abszolváltunk hárompár-evezősben – ez inkább pszichikailag volt kemény, ugyanis a Rajnán százméterenként jelzik a szelvényeket, és az nem szívet melengető, amikor fél perc alatt sem sikerül eljutni a következő jelig. Viszont nem haltunk bele, tehát erősebbek lettünk.

Tegnap este megnéztük a Kockát. Többet nem fogjuk (a második részt sem, aminek címe: HyperCube) Ma reggel megnéztem a Brizsitszonszt (mert eddig még nem). Rénszarvasos pulcsi és hóemberes nyakkendő rulz. Renée Zellweger aranyos így tehénke formájúra hízlalva. A film jobb, mint a könyv (persze az is lehet, hogy nem tudom eléggé átérezni az angol szilngli nők sanyarú helyzetét)

A nap hátralevő részében nyalogatom a sebeimet.

Ma el lett intézve, hogy karlsruhe vasárnaptól az edzéseken ismét egy ilyen kétmillió forintos sárga sajkában fogja pengetni a kilométereket. Némileg viccesnek találom a szitut, hogy puszira odaadják a hajót, dehát nem kell mindenkinek az orrára kötni, hogy egész télen nem edzettem, ugyebár? Különbenis, a szándék a fontos, az pedig megvan. karlsruhe ismét nagy-nagy élvezetet fog találni az evezésben.
Ja, és lehet, hogy mégis megyek Nantes-ba az egyetemi regattára :-)

a karlsruhe blog be van linkelve legalább két oldalról (1, 2). karlsruhe büszke és örül is, fenemód :-)

Megnéztük a kecsmíifjukent. Jó film, jól szórakoztunk rajta (bár az élményt némileg csökkentette a kb. egy másodperccel elcsúszott képaláírás), de másodszor nem bizti, hogy megnézem majd. Vesézzük (de csak nagyon felszínesen). Fekete pont, hogy ez a film nem valamelyik jó nőröl fog az eszembe jutni. vagy fordítva. az összesen kettő. piros pont, hogy a nő hogyismondjamcsak akkori társadalmi súlyának megfelelő megjelenést kap a filmben. jórészt ettől válik korhűvé a film. It’s a men’s world :-) Jó volt méga Tomhenx és Leo is, bár az nekem általában nem jött le, hogy ő egy 16-18 éves srácot alakít, pedig a sztoriban ez jól benne volt. Jó még Cristopher Walken is.
Nagy pirospont a Mondanivalóért; a szakmák helyes sorrendjének felállításárt. Mi is volt a srác? Repülőgép-pilóta (bocs, másodpilóta), aztán orvos, a végén meg jogász. Mind sok tanulást, nagy tudást igénylő, komoly felelősségel járó munka. És a srác mindenhol jól el tudta adni magát, még egy ügyvédi szakvizsgát is letett két hét tanulás után. de ez egy olyan jó film, hogy gondolkodtat. nem rágja az ember szájába, hogy mi a lényeg, de szinte felteszi a kérdést: mi jöhet még ezután? milyen professzió az, ami összemérhető azzal, hogy az orvos életeket ment? hogy a repülőgép pilótája élet és halál ura? mi nem volt még Mr. Abegnale? mi lehetne még? ne törjék a fejüket, megmondom: ÉPÍTŐMÉRNÖK.

Mostmár a kurva anyját ennek a fókának, hogy állandóan beleröfög a zenehallgatásomba! >:-(

Utálatunk tárgya Malachi Konstant a freemailes kezdőlapot ugató fóka, “Axer” (Lose? haggyámá!) aki egy gagyi fos.

Béla bácsi megette a kutyáját.
Szomorúan nézegeti a csontokat:
- Ej, ej, Morzsi, de örülnél te ezeknek!

A papíron nekem volt (volt? VAN!) igazam. aztán megszámoltam a megszámolandó dolgokat egy másik programmal (amit nálam sokkal okosabbak írtak – bár most épp nem hinném, hogy van ilyen ;-) ), és a különbség tized százalék körül volt (vagyis VAN!). azt meg elhanyagoljuk mer nem számít. szóval: karlsruhe tévedhetetlen
mingyá kibújok a bőrömből :-)

Hát itt most egy akkora dugó van előttem, hogy bizony csíkos csokis lett a naci. Mi a valószínűbb? Az, hogy a mechanikatanszék tévedhetetennek tartott tanára által írt program, vagy hogy a karlsruhe (mehából végig hármas, szigorlaton is) által megírt program számol helyesen? A vitát papíron, ceruzával tollal, (nem hoztam ceruzát, csak tollat, karlsruhe tévedhetetlen, nem radíroz) fogom eldönteni.

Kisovodás köcsögöt eltüntették, hurrá. Van helyette “kávészünetet tartunk, ezert szünetel a szolgáltatás” kávéreklám az Indexen. Anyátok.

A mai nap egyik komoly kihívása volt a bevásárlás, amit mint mindíg, az Aldiban követtem el. Úgy határoztam, hogy szinesítek az éterenden, és nem csak mirelit lasage-t (a továbbiakban ennek a neve lazannya lesz) veszek, hanem mirelit pizzát is. és hamár ott vagyok, akkor egy kis ez, egy kis az, plusz életemben először listát írtam, hogy miket kell majd venni, tehát azok is. a végére már kicsit nehézzé vált a kocsit irányítani, de nem aggódtam, egy harmincnyolc literes hátizsákba (amiből karlsurhe rendszeresen többnapos budapesti túlélőtúrákat szok teljesíteni) nemár, hogy ne férjen bele egyheti elemózsia.
hát nem fért be. nagyon nem.
azért, mert a pizzát nem kerek dobozba rakják (pedig miértisne? a szállítás során az a térfogat ami nem pizza úgyis kihasználatlan, így pedig kevesebb papír kellene hozzá és a pizzadobozok közötti lyukakat ki lehetne tölteni mondjuk darálthússal. vagy üdítős üvegekkel). vagy hamár, akkor csináljanak négyszögletes pizzát (Obelix mondta egyszer, hogy a lyukas sajttól csak éhesebb lesz az ember. nyilván, a hiányérzet). szóval, ha kerek dobozban lett volna a pizza, akkor no problemo. pakolgattam egy kicsit ide-oda (mi az optimális sorrend? alulra a torzítható csomagolású cuccok kerüljenek, vagy a keménydobozok? összetörjük-e a csokit, ha ennek árán be lehet csukni a táskát? vajon mennyire lehet megnyomorgatni a tetrapakot, hogy ne durranjon szét?) tegyük még hozzá, hogy biciklivel voltam, tehát a kézben-hazaviszem-a-többit megoldás kilőve.
a lehetőségek felmérését követően – szégyenszemre – hevederekkel összehúzott, félig nyitott táskával kellett hazajönnöm (ezért aztán a kertek alatti kis utcákat válaszottam).

és mit láttam hazafelejövet. bicikli áll a café előtt, rajta kosár, csengő, sárhányó, ilyesmik. igazi város masina, gondoltam, de ekkor észrevettem AZT. először a teleszkópot, aminek meg volt hajlítva a szára. ez még magában nem lenne meglepő, van ilyen már jóideje. meglehetősen gagyi dolog, mert mennyit ér egy ilyen teló, semmit. és egybként is, minek? itt nem olyanok az utak mint pesten. de ennek biciklinek a gazdája nagy mountain bike freak lehetett, mert a teló mellé felrakatott egy Magura hidraulikus tárcsaféket is. ez olyan, mintha simsonra négydugattyús brembo tácsaféket raknának. nyilván azért került oda a cucc, hogy meg lehessen állni a bicóval nedves aszfalton is, ha pirosra vált a lámpa.
Ez tulképp csak egy példa; egy rakás ilyen dolog van és a legtöbbször nem is szúrnak szemet. Mondhatni, általános dolog, hogy egy adott problémát nem költséghatékonyan, hanem a lehető legdrágább módon oldanak meg. Nem értem. Mi ez? Dekadencia, vagy túl sok a pénzük? (értsd: irigyeljük vagy kritizáljuk?)
(közvetlenül nem tartozik ide, csak betűzöm: bankkártyánk még mindig nincs)

tkp. nincs is mondanivalóm, csak unom már ezt az állandó gépelőttülést és megpróbálok egyszerre krva vicces és mélyértelmű lenni (pedig aki alapból nem ilyen, annak erőlködve se fog menni) sebaj.

Készülődnek a vadászgépek. Itt kőröznek a fejünk felett.

megtaláltam a kitörési pontot: délutánonként zenés-gimnasztikás-fitneszes-nyújtólazító tornára fogok járni (szinténzenészeknek: Kaponya-sztájl). Egy-másfél óra mozgás, edzésértéke gyakorlatilag nulla, igazán el se fárad az ember, de jól átmozgat. Kitűnő kiegészítő edzés a futás és az evezés mellé, arról nem is beszélve, hogy lényegesen több nő szokott megjelenni mint férfi, tehát. A cuccot az egyetem szervezi az egyetem dolgozóinak és diákjainak, tökingyen van, diákigazolványt nem kérnek, tehát gyakorlatilag az megy, aki akar – abszolút becsülendő az a hozzáállásuk, hogy aki veszi magának a fáradságot és elmegy a tornára, az megérdemli.

Ha a freemail nyitóoldalán még egyszer kitakarja a bejelentkezőfelületet az a gusztustalan, hájas, kalácsképű kisóvodás, ámokfutást rendezek. >:-(

Next Page →

• Keresett kifejezés:

• Utolsó megjegyzések

  • karlsruhe - sapka, sál, kesztyű
  • a lúj - sapka, sál, kesztyű
  • Mefi - statrep
  • tanár - statrep
  • Peter - statrep
  • isolde - statrep
  • Peter - statrep
  • lipilee - statrep
  • lipilee - statrep
  • boszi - statrep

• Blogroll

  • a.
  • aaaaaaaaaa
  • aBarbi
  • becherpig
  • blogring
  • blogtogon
  • borisz
  • bp.underground
  • casaprofonda disc1
  • casaprofonda disc2
  • cavinton
  • combfix
  • DeNeHogymárEdzővel!
  • f451
  • fényérzékeny
  • fisher99
  • galadreal
  • hónyomott
  • isolde
  • Jakab
  • jeles
  • ka.stadtblog
  • kamu
  • karlsruhe stadtblog
  • kepregeny.net
  • láncreakció
  • lefülelve
  • napi adag
  • naplemente
  • neverminder
  • Ors
  • pannakönyv
  • PhD comic strip
  • poversot
  • psyclone jack
  • sanzonpite
  • suematra
  • Szabolcska Mihá
  • szumba
  • szuza
  • tanárblog
  • Tóta W. Árprád
  • text
  • WP login

• Archívum

  • 2010. március
  • 2010. február
  • 2010. január
  • 2009. december
  • 2009. november
  • 2009. október
  • 2009. szeptember
  • 2009. augusztus
  • 2009. július
  • 2009. június
  • 2009. május
  • 2009. április
  • 2009. március
  • 2009. február
  • 2009. január
  • 2008. december
  • 2008. november
  • 2008. október
  • 2008. szeptember
  • 2008. augusztus
  • 2008. július
  • 2008. június
  • 2008. május
  • 2008. április
  • 2008. március
  • 2008. február
  • 2008. január
  • 2007. december
  • 2007. november
  • 2007. október
  • 2007. szeptember
  • 2007. augusztus
  • 2007. július
  • 2007. június
  • 2007. május
  • 2007. április
  • 2007. március
  • 2007. február
  • 2007. január
  • 2006. december
  • 2006. november
  • 2006. október
  • 2006. szeptember
  • 2006. augusztus
  • 2006. július
  • 2006. június
  • 2006. május
  • 2006. április
  • 2006. március
  • 2006. február
  • 2006. január
  • 2005. december
  • 2005. november
  • 2005. október
  • 2005. szeptember
  • 2005. augusztus
  • 2005. július
  • 2005. június
  • 2005. május
  • 2005. április
  • 2005. március
  • 2005. február
  • 2005. január
  • 2004. december
  • 2004. november
  • 2004. október
  • 2004. szeptember
  • 2004. augusztus
  • 2004. július
  • 2004. június
  • 2004. május
  • 2004. április
  • 2004. március
  • 2004. február
  • 2004. január
  • 2003. december
  • 2003. november
  • 2003. október
  • 2003. szeptember
  • 2003. augusztus
  • 2003. július
  • 2003. június
  • 2003. május
  • 2003. április
  • 2003. március
  • 2003. február
  • 2003. január
  • 2002. december
  • 2002. november

• Kategóriák

  • 9 zene
  • aside
  • AUS retrospektiv
  • azmérvanaz
  • én itt most teljesen el vagyok borulva
  • blog
  • bringás dolgok
  • butamédia
  • camouflage
  • Civ
  • CSS
  • edzésnapló
  • gálya
  • gömb
  • goldenblog2006
  • gyanús fehér por
  • hajtépés
  • halállista
  • iwiw
  • kampány 2006
  • lakáskeresés
  • Marvel's Civil War
  • Mérnök Úr
  • nonPC de leszarom
  • orvosi pályán
  • régi cucc
  • share the road
  • szerkesztőségi hírek
  • ToDo
  • Tudta-e Ön?
  • Uncategorized
  • vers mindegy kinek
  • WM 2006
  • wtf
  • zene